Magyar Országos Tudósító, 1942. március/2

1942-03-22 [270]

Kézirat. ,r i

v N»W.« Budapest, 1942. április 22. * v XXIB. évfolyam, 107. szára.* / A KORMÁNYZÓ A TISZA ISTVÁN SF-RLEGVACSORÁN. Folytatás 2./ - Szivében asj első helyet a jftemaét foglalta el. Az ő korában a társaualom zöme crzülotében nationalista, sőt egyrészc hipemationalista volt. Ugyanakkor azonban Európa szsalemi életének széles térségein sok olyan áramlat ütötte fel a fejét, amely erős ostrom alá fogta nemosak a nenzoti őrzést, hanem mindentt Istent, vallást, a lelket, a nemzetet és az emberi eszmét. A magyar inkább p'ssziv és szemlélődő, az uj áramlatoknál megvárja mi lesz belőle. Bizonyos azonban az, hogy a fővárosban a materialista gondolkodás és ennek csatlósai, -az r.theizmus és a darwinizmus tormák;ny talajra talált. Nem a főváros ertekét akarom ezzel kisebbíteni, arakor erre rámutatok, hanem a vidéknk sokszor kissé lebecsült értékét a orom kiemelni, mint ahogy est Tisza István is megtette. Hadat üzent mindennek, ami a nomz_ t lelki épségét veszélyeztette a parlamentben mint politikus, a lapokban mint publicista és szerkesztő küzdött az érté'ra'ombolás ellen nem sroszakkal, h*xnem a szellem :-.fegyvereivel. - Elméleti felfogását tanulmányban irta meg, amelyben a nomzet fogalmát szinte metafizikai rógiükba eme la. A nemzetben egy felsőbbrendű morális - gysógot lát, élő organizmua t, amely ellenállhatatlanul ragadja magához mindazokat, cklk hozzátartoznak^ ideális lelki ksr.csolatot letosit közöttük és ezzoi egyúttal el is különíti ókét minden más nemzet fiaitól. A dolog lényege - mint Tisza István mondotta - nem annyira aea~ játos nemzeti je lemvonásokban, mint inkább az őssjzetartózahüdóaág érzületben van, * ,. , •/ ' így látta Tisza István a nemzeti kötelék összetartó erejét, amellyel a társadalmat megosztó széttagoló gazdasági, érdekek állanak szemben, Tisza Istvánnak Arany János volt a kedvenc költője, aki arra a kérdésre mi a haza, igy. váiaszoti • « Küzdelem a letért, de nem a jólétért. Szivlaljük meg T

isza x

stván tanitA át, munkálkodjunk minden erőnkből a nemzet létén ós jövőjén, de nunkánk^t ne annyira BMW még .* vmeg nem üllcpedett völgyére, hanem sokkal inkább ezeréves hagyományaink már megszilárdult talajára épitsük rá. Ha a nemzetnek igaz ^asnára oka: imk lennft, akkor ne csak a magunk munkájába merüljunk el, hanem emlékezzünk orra a munkára is, amelyet elődeink végeztek szazaaok nosszu r. során keresztül. Fbbí 1 a munkából tapasztalatok szűrődtek le, értekek Keletkeztek és intézménvek létesültek, amelyek együttvéve adjak 1c, a magyar kultúrát, .üt saját .munkánk gyümölcsével gyarapítva kell ráhagynunk az utánunk következőkre. vHaladJunk együtt Európáv&l ^

s ne von.uic ka. magunkat, se gazdasági, so s-zellemi életének hatása alól, de szűrjük meg ezeket a hatásokat és aookrt fogadjuk be, amelyek kar a** erünknek megfelelnek ós létünk lényegéhez asszimilálhatok. Tisza István folyton erre intett és örök időkre szóló fényit példáját adta annak, miként kell ezt a nemzetot igazán szeretni és szolgálni. - A nemzeti elit kérdését Tisza István idejébe* éppen ugy, mint a mai időkben a történeti ma y;r alkotmány veti fel* Ma is ennek az alkotmánynak az alaoján állunk, ennek keretében élünk, ének megvédése volt Tisza István egyik legfőbb gondja. Holyesnn működni ez az alkotmány osek akkor tud, ha á törvényhozásnak a nemzetet illető része •* az országgyűlés urunk ja - a társadalom elitjének a kezében van* £ r f / olrt.kov,/