Magyar Országos Tudósító, 1942. február/1

1942-02-02 [268]

/A Nemzeti kaszinó ünnepi vacsorája, Folytatás.l./ - Amilyon mértékben erősödött benne r meggyőződés, H^gy a katonai pályán nom tud alkotni ós érvényesülni, becsvágyának megfelelően olyan mértékben tolódik ul lassankint, do mindjobban tevékenysége raásik iránybí 1826, február közepén beadta lemondását, elhagyta a pályát, amelyet saját szavai szerint élete végéig szol álni akart. Ezt nem a helyzetadta előnyök ügyes kihasználásáért, nem politikai Iiaszonloaósből tette, nemcsak túlfűtött egyéni becsvágytól űzve, de nert teljoö lelki és szellemi orejét a magyar közérdeknek akarta szentelni az összeroppanásig, - A katona Széchenyi képe no halványuljon öl teljesen a legnagyobb magyar képű mellett. A katona Széchenyiben lehetetlen meg nem találni a későbbi Széchenyi nagy jellemvonásainak csiráit, A kat»nái életből vitte magával a személyes bátorságot, a harcos egyéniséget, az egyenes szókimondast, a népszerűtlenségig. Sőt üldöztetésig, az engedelmeskedni ós parancs ölni tudás olválaszthata-üan ke ttőcóégét, & fegyelem megbecsülését, a magyar csapattestek és a magyar kat»na helyzetének ismeretét, rajtuk korosztül a magyar katona jelentőségét. Ha pedig ezt a mai fogalmaink mértékévei mór jü*«k, akkor lehetetlen elnyomni bennünk azt a gondolatot, hogy végeredmóny>en a nagy szellemek megérzésével ő sem akart már akkor mást, mint a nemzet öaszes erőtényozőit egybefogni a nemzet ogyoteiaös céljaira. í"ajszeretete, fajának javítása erkölcsi, l<5lki és szellemi téron, az anyagi-erők nagyvonalú fejlesztése, még ha csak gondolat, csak terv is maradt nála, összességében mind jennek a mai eszmének az előfutárja. Röder Vilmost beszéde alh^nga-ái a utána mcsgj-o.lontek lel1 koson ünnopolték. /MOl/3".