Magyar Országos Tudósító, 1941. december/2
1941-12-18 [267]
ZU PESTÚJHELYI FELESE GGYILKOSSÁG /l, folytat ás/ Szuronyos fogházorök vezették a Csikmák-tanács elé a2 alacsony, szemüveges, kopasz vádlottat, aki lakkcipőben, fekete frakknadrágban,de szürke daróe fegycnckabátban állt meg a birói emelvény előtt.' Választékon , intelligens válaszokat ad az elnök sorozatos kérdéseire. - Bűnösnek érzem magamat, mert valóban meggyilkoltam a feleségemet. Azonban nem a vádirat szerint megjelölt módon történt a dolog../'A vádirat ugyanis azt mondja, hogy azért gyilkoltam meg a feleségemet,mert terhemre volt. Nekem nem volt terhemre, hanem nem bírtam idegekkel a féltékcnykedéseit és a sorozatos botrányrendezéseit. Már három héttel a gyilkosság előtt elhatároztam, hogy végzek vele... Ezután Sofcimegner részletesen elmondotta feleségével történt ismerkedésének történetét, majd a borzalmas gyilkosságot megelőző körülményeket , - Tehát három héttel előbb elhatározta a tettét? - ketté fel az elnök a sorsdöntő kérdést. - Igen, már ekkor megfogamzott bennem a gondolat ós egyúttal véglegesen határoztam is. Szégyenlem magamat Isten és ember előtt, de valéban a feleségem által három héttel előbb rendezett hisztériás jelenet alkalmával határoztam el, hogy ha még egyszer ilyen botrányt csap, agyonlövöm, én pedig öngyilkos leszek. Tessék elképzelni, hogy tizenöt évig tartott ez az idegtépő, féltékenykedéssel és botrányos családi jelenetekkel telitett élet... Az idegeim egyszerűen felmondták a szolgálatot] - Arra nem gondolt, hogy Vankr Terézt elveszi feleségül? -Nagyon szerettem Vanko Terézt, de ilyen gondolatokkal nem foglalkoztam. Sgoros barátságban éltem vele tiz öv «ta, de soha Ígéretet nem tettem neki, hogy elveszem feleségül, szóval nem voltam lekötelezve • éa kényszerhelyzetben sem... - No, mandja el, hogy történt a gyilkosság, - tette fel a kérdést az elnök. , ' - Július 3-án kora reggel ébredtünk. En gyorsan öltözködtem,hogy a hivatalomba menjek, feleségem pedig panaszkodott, hogy nagyon fáj a feje es vizes borogatást rakott rá. Ismét vita támadt köztünk, feleségem megint előhozta V a nkó Terézzel való ismeretségemet és ezúttal is féltékenységi jelenetet rögtönzött. É n hirtelen előkaptam a kályha mellől a faaprlté baltát és többször fejbesujtottam vele az ágyban fekvő feleségemet. - Hányszor sújtott a fejőre? - Számszerint nem tudrm, de lehetett talán nyolc-tiz fejbesujtág is, - válaszolt Schmegner. 7 A boncolás tizennégy baltacsapást állapitott meg, - -szilt az elnök.- És ezután ml történt?" - A feleségem legnagyobb meglepetésemre felemelkedett az ágyban, összetette a közeit és könyörögni kezdett, Majd elvesztette az eszméletét és hörgött. Ekkor leszakítottam a függöny zsinórját, a nyaka köré csavartam es addig fojtogattam, amig élet volt benne... - Na és ez után mit csinált? - Már az első pillanatban megbántam a cselekedetemet, azonban már nem lehetett visszacsinálni. A fairéi leszedtem a szentképeket és a mellére raktam, a kezei köré rézsafűzért fűztem, gyertyákat raktam a feje mellé és ugy azokat, mint egy mécsest is meggyújtottam, letérdepeltem és imádkoztam feleségem holtteste mellett... - Meggyilkolja s azután ilyen szinészkedést produkál! - szalt az elnök. - Méltóságos elnök ur, - tört ki a zokogásba vádlottból - őn nagyon megbántam, amit tettem és kikaparnám a sírjából szegényt... Ezután a fBleséggyilkos elmondotta, hogy lakattal bezárta a lakás # ajtaját, de előbb megborotválkozott és ünnepiőruhájába öltözött és magához vette az összes személyi okmányait is, - Mj_ért vette magához az okmányait? - öngyilkos akartam lenni a temetőben édesanyám, sírjánál. - No még valamit csinált maga! A félesége fülbovaláj át... - segítette gondolataihoz az elnök a vádlottat, /Folyt. köv»/Cs.
