Magyar Országos Tudósító, 1941. december/1

1941-12-08 [266]

/:NBMZ3TVÉDELMI KERESZT3S3K íhílMPS: GSI. Folytatás 1./ Vitéz Magasházy László szavaira helyéről fölállva éljenezte a nagyszámban ogybogyűlt közönség Hagyarország Kormányzóját. A szónok csak percek zmlvá tudta folytatni 'bőszedét, olyan lel kos ovációt váltott k± a *• kormányzó nevénél: hallása, - Égett a vágy ;:indizyájunk szivében, hogy 3eszáacljuráu,őzzel a bűnös Budapesttől, aiely röhögő Őrületében kitenyésztője, hordozója ós terjesztőjo volt annak a mételynek, mély ezután-a. magyar testnek éppen a szivét támadta meg, folytatta böszódét az elnök. Mikor azonban szemeink előtt raegjelont a főváros képe , mikor határaira érkeztünk, szólt a Vezér az ő népéhoz : 11 Falu népe, fajunk törzse, őserényeink letétoiaényese, Hozzáfl szálljon a mi lelkünk ebben a pillanatban, ebből a nagy, :2egtévelyédett •várc3ból. Ha a Ti fehér házacskáitokból kisugárzó Őserő majáim eltölti a kőpaloták lakóinak szivét és lelkét is, akkor ismét nagy lesz a magyar." Áhitatoa csendben hallgatták a Nemzetvédelmi Keresztesek a Kormányzó Ur egykó-ai szavait, s ismét hatalmas lelkesedéssel tört ki az éljenzés ós taps. —Erre mi, - folytatta .^aga.shá.zy László - kiszedtük a töltényeket puskáinkb ól, hegyével lefelé süllyesztettük a kegyetlen leszámolásra már kivont, villogó kardot és a szebb jövő reményében keblünkreföléltük a "megtévelyedett és az epileptikus roham után elalélt testvért. Azután korostünk Budapest kőrengctegeiben olyan köveket, melyekből a salak eltávolítása után nemes fém csillant ki. Ezekoől az első pár ezer. most itt van, itté vagytok a Magyar Művelődi! s Házában, do százezrek várakoznak még künn a körengetogben és szerte az országban, mert beteljesedett a Vezér jóslata, a magyar falvak, puszták és tanyák házikóiból kisugárzó őserő ircmáron-eltöltőtto a kőpalntdk lakóinak lelkét és ismét magára talált a magyar. A történelem lágy szolé immár orkánná fajulva döngeti ' napjainkban a világos, Mi magyarok jól fogjuk meg egymás testvéri kezét, hogy a száguldó vihar el ne sodorjon bennünket, először egymástól, azután külön-külön a föld szinéról. Szeressük egymást magyar testvéreink ! - Régi ellenségeink még mindig' itt ólálkodnak körülöttünk, ugrásra készen állnak, hóg^ vesztünkre törjenek, talán azért, uurt egye- '' dül vagyunk, talán azért, mert rokont ab. n árvák vagyunk, ' '."' . talán azért, sőt egészen biztosan azért, mert náluknál különbek vagyunk'. Éppen őzért hatványoz ot tábor n s z eres sük e, .;ymáz t« - A Vezér mellett egy táborban van a helye minden mag varnak • asékben, az időkben, nort ha nem... akkor nem fogjuk még egyszer kitölteni a golyót puskáinkból 03 nem öleljük köblünkre másodszor is a megtévelyedett testvért, mert a játékban a tét ma nem az eszmék körüli szóharc és nagyobb hang, se pártpolitika, se egyéni érvénye sülősek keresése, hanem választás a nemzet halála, vagy Örök fennmaradása között. Egy emberként pattant fel helyéről a szinház közönsége, hegy ioaáron harmadszor is porcokig tbmepolje Magyarország Kormányzóját. Az ováció elültével fogadaiemtételre került sor.' Az uj Nbnzcéyédclni Keresztesek tették le fogadalmukat. A fogadalom szövegét vitéz Faragó Ede országgyűlési képviselő, ae ^rszagos "Vmzotvedelv.il Bizottság h.'elnöke olvasta ' és a z, uj keresztesek fonnhanpon mondták utána a szöveget. Ezer magyar ajak, ezer kitüntetett keresztes fogadta ismételten, hogy Magyarország Vezéréhez, alkotmányához, a noaazet Örök csznényoihoz utolsó osopp véréig j hü marad. j Azután Uzdóczy-Zadravetz István nv. tábori uüsoök emlékezett I ,aog a hősi halottakról,