Magyar Országos Tudósító, 1941. december/1

1941-12-08 [266]

- E fzaza^j: vero is dicaronyt adott a szogoacn Dujaoso, a halálra koros ott Bsz^énok, 3 riártirVér szüléje, termője, a harisoknak, a seregeknek.., A Magyar ;-»rök Bssno oltárán 1 eláldoz ott o Vértanúi Vér él, forr és dolgozik.' ni.,3KŐIT., hogy o Vér érdeme, hogy a föltámadt nonzÁt nemcsak tengődik, do alkot is és" valágaegbecoülésre emelkedett. Hiszem, hogy non a sopánkodó, vagy tétovázó földiek, hanem a fold alá került Véj? rázta mog c határokat,' orca ok ör©jóban indult meg a föld, az évezredes határ, a magyar honvéd, - ki isu.iáron nooszo, a magyar Kárpátoktól ezer és ezer mér ölddel odébb diadalmasan harcol a Vértanul Vér gyilkoeai.. ollón, - és nincs a földnek hatalmassága, vagy órdekszövétsóge, mely ftlkaj*hatná közéből, kicsavarhatná Xstont, ledöntött oltárait, felgyújtott családi szentélyét, apák, gyuttaokok vérét- i-iogooaszuló kardját ! - íáagyarrk ! vesét mondanék, ha kórnélok, fogadjátok raeg* értéssel és tisztelettel a Vértanúi Vérről megdicsőült Eszmét,, - hát itry kiáltom felétek: - éljétek, éljétek, éljétek egész egyéni és nemzeti élettel az Eszmét ! Mert élet az Eszffe 1 Diadalmas; robogó élet, mely meg akarja, riogtuája, s meg. fogja ujitani a világot. Ne kérjétek tőlem programját, ne erőlködjetek, hogy pontokba szorítsátok ! A mi Eszménknek, jellegzetes magyar éle tönknek paragrafusai nincsenek. Ott a szőke Tisza partján, ha ilyeneket stilizáltunk volna, - Tiszavirágot, nem pedig örök élő szegedi Eszmét adtunk volna az alélt magyarnak.;, - Azonban van a mi áloteszménknok Akarata, lába, agya, szi» vo , ozone, melyekkel él és van karja. Karja , amellyel kardot ránt, hogy elűzze magyar nemzőt* élete határáhól a halált , befelé pedig meg-' ölje az életébe, ''érébe 0-; csempészett miazmákat. Ez a mi ellenfcrrqdalni Eszménk, ez a p zegedi gondolatunk, illetőleg jellegzetes magyar élotbcugrásunk.' Nem_okoskodás, nem pontozás, hánom ösztönös megértése a halál ve szedőimének, s legyőzésére -tettekkoi, lázongó, viharraj, követéig; élet, évezredes ..aagyar (plet, istenadta integritással, s bcldogulásunl: alapjául lcrakott kereszténységgel. - A paragrafusokba,, doktrínákba fulladt világnak e magyar " élniaJ-carással példát, mintát adtunk. S ha, vannak ma diadalmasan'máairfz o Eszmék, : lélekhuilámck, életkovotolések, megújhodni akarások, - • mlndozoknek előfutárba éa tanítómestere a ni elíenforradalmi Eszménk,' Ez dübönüg m. Európában, ez harcol Moszkvánál, -oz veri a lelkek nagy, nemzeti és szociális hullámait az egéez világon. Ezért az Eszméért erdeméé élni és érdeaes inpghalni. Ezét az Eszméért haltak meg e százak, kik előtt hódoltok most Ti, /őr a Vérünkből és hódol a z egész magyar Haza, - Mig'a gyormok, unoka, rokon hódol virággal, kos-z^ruval, * ni a :.iagyar nemzet, hódolunk Ígérettel; nem engedjük az Eszmét r^röln*,, • hanem a Ti martirvérotokko 1 ajégdicsőült Bszmét élni fogjuk, s minden magyar életévé tesszük. Isten, a Vértamik Istene minket ugy segéljen r Hat cl.mas taps fogadba üzdóczy-1adrávetz István mély átérzéssel elmondott omlékboszéűót, .melynek utolsó nondatát a megjelentek halkan utánaismétolték. A Ilákósligoti MOVE Dalárda, a "Nac, nem soh'a " irredentadalt és qglOVE-indulot énekelte ol, majd az onlékmü megkoszorúzására került sor. Egymásután léptek a városok és községek küldöttségei &z Emlékmű elé, kozükoon saagyax nemzetiszínű szallaggal dissitott koszorúval, merev vigyáüsí-állásbar. tisztelegték a hősök köve előtt, majd megkoszorúzták azt. A küldöttségek szónokai, akik szinte kivétel nélkül a vértanuk hozzátartozói voltak, rövid beszédükben fogadalmat tettok a nellett, hogy soha nőm feledik a vértanuk emlékét, w sors ugv hozná, hasonló bátorsággal állnának ki c haza érdekébon. ii/unnpataj, KaJLecaa, Sopron, K©cakómét, üjpost, Csorna, Kiskőrös, stb.stb. fiai hajtottak fejet a hősök emléke előtt, s lassan magasan borította az emlékmű talapzatát a sok koszorú 6s virág, A kogyolctos ünnepség a Rákóczi- induló* hang joival ér b v égot./Műi/Na. í-rv