Magyar Országos Tudósító, 1941. november/2

1941-11-21 [265]

AZ ÉSZAK FRANCIAORSZÁGI MAGYAR REFORMÁTUS MISSZIÓ ÁTADTA HAZAHOZOTT ZÁSZLÓIT A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK. Megható ünnepség játszódott le a Magyarok Világszövetsége Géza-utcai helyiségében. Az északfranciaországi magyar református misszió a Franciaországból megindult visszavándcrlés során hazatért, nemcsak maguk jöttek, hanem elhozták zászlóikat 4»s ós a hazahozott Úrvacsora eszközeit átadták a most visszatért szolyvai református gyülekezetnek. A Magyarok Világszövetsége nagytermében az elnöki asztalnál báró Perényi Zsigmond, a Magyarok Világszövetsége elnöke, Balogh Jenő, a református egyetemes konvent elnöke és Révész Imre tiszántúli püspök foglaltak helyet. Valamennyi minisztérium képviseltette magát ós megjelent Barkóczy György főkonzul, aki a külügyminisztériumban a külföldi magyarok ügyeivel foglalkozik«-A Franciaországból hazatért magyarok teljes számmal jelentek meg és zászlójuk alatt vonultak fel. Hőgye Mihály északfranciaországi lelkész szép beszéd kiséretében adta át a ^agyarok Világszövetségének a zászlókat. - Hazajöttünk, de sajnos nem annyian, mint amennyien kimentünk - mondotta. Hosszú volt az idő és soknak hamarább égett el • a mécse, mint hazajöhetett volna. ' * Szálljon most egy gondolatunk az idegenben maradt sirjuk felé. De hazajött egy falura való magyar is. Legtöbbje hajlott háttal, meghajszolt, fáradt vándorként. A háború tüze nem tudta megemészteni őket é3 most örülnek, hogy idehaza lehetnek. Azt a nagy tanulságot hozták magukkal, hogy csak ez a föld a mienk, csak ezt adta nekünk az Úristen, de ezt nekünk adta, hogy senki másé ne legyen és minden magyarnak jusson belőle annyi, hogy ne kelljen idegenbe menni. Azután meghatott szavakkal adta át az Úrvacsora eszközeit a szolyvai reformátusoknak. Utána egy egyszerű magyar ember, Kajdi Gusztáv lépett elő. - En is azok közül vagyok - hangoztatta -, akik vándorbotot vettek a kezükbe és elindultak idegen földre. Odakint több volt a. küzdelem, mint a jólét. Vállunkon vittük a magyar golgota keresztjét és megmaradtunk minden körülmények között magyarnak, amit ezek a zászlók is bizenyitonak. Soha sem adtuk el magyarságunkat egy tál lencséért, pedig^nagy volt a csábítás. Özv.Ladányi Jánosné, másik hazatért magyar keresetlen szavakkal mondotta el kálváriáját. Betegen hozta haza férjét, aki itthen meg is halt, de áldja az Urat,hogy legalább n gyar földben pihen,Franciaországban meghalt egy leánya és a fia, de boldog, hogy a másik lánya mégis hazatérhetett. A^zza.1 fejezte be néhány szavát, hogy arra kér mindenkit, hogy többet'ne engedjenek senkit idegen földre menni,mert ha nehéz is oitthon,mégis csak sokkal jobb, mint odakint. Balogh Jenő,a Református Egyetemes Konvent elnöke köszönte meg a hazahozott zászlókat és az úrvacsora! eszközöket .Beszédében kiemelte, hogy az ószakfranciaországi református misszió évtizedeken át a külföldre szakadt reformátusok között egyházi és nemzeti szempontból jelentős szolgálatokat végzett. Tizennyolc esztendeig dolgoztak Odakint, magyar és hazafias munkát végeztek. Azért fohászkodott, hogy az \ij magyar környezetbe jutó urvacsorai eszközök hazai talajon is szolgálhassák a Krisztussal való találkozást és az átadott zászlók uj környezetükben élesszék a nemzeti érzést. Báró Perényi Zsigmond, a Magyarok Világszövetségének elnöke átvette » zászlókat és átadta dr.Nagy Károlynak, a Magyarok Világszövetsége igazgatójának,hogy az ereklyéket őrizze meg. - Mi mindig tudtuk jól azt, hogy ezeknek a zászlóknak I minden szála hazaszeretetből fonódott. Ezek a zászlók ragaszkodást / jelentenek a régi otthonhoz, a régi hagyományokhoz és jelentik nekünk w azt a vágyat, amit Önök éreztek visszatérésük alkalmával a magyar földír^ re, ahol bölcsőjük ringott és amelyben .apáik nyugosznak./folyt• kf>'./