Magyar Országos Tudósító, 1941. október/1

1941-10-03 [262]

mmmZü VAGo JQY,.,/2, folytatás/ , - Leányomnak megmondottam, hogy mindössze egy évről van sso

; s ha ezalatt szánd ékük mellett kitartanak, nem gördítek álra dályt esetié" külföldön megkötendő házasságuk elé, - folytatta vallomásat Vágó Pál, - Irént sikerült is meggyőznöm és a berlini úgynevezett monyacszonyképző intézetből olyan leveleket küldött, amelyek telve voltak" a megújhodott életérzés fölött érzett örömmel. Minden okom megvolt azt hinni, hogy leányom rövidesen elfelejti ezt a szerelmét. - Ecsedi nem küzdött a leánynak intézetbe vitele ellen? - kérdezte a vádlottól az elnök. - De igen, - felelte Vágó Pál. - felkeresett és aggodalmának adott kifejezést, hogy leányom lelki vívódások közt szenved és ez egészségi állapotát is aláássa, ezért arra kért, másítsam meg elhatározásomat és járuljak hozzá minden feltétel nélkül a házasságkötésük" höz. Ez a beszélgetésünk ugyancsak a legbarátságosabb formál: közt ment végbe, hiszen Scsedl dr. aznap vacsorára is nálunk maradt. En Scsedinok ezt a kérését nem teljesíthettem, leányomnak pedig megírtam, hogy viselje jól magét, sonso feledje, hogy külföldön minden magyar az egész országot képviseli* - Nem sokkal később a legnagyobb megdöbbenéssel kaptam hirt' arról, hogy leányomnak a berlini intézetben t.viratot kézbesítettek, melybon arra szólították föl, jelenjen meg haladéktalanul a berlini magyar követségen és ott hivatalos formában jelentse kij hogy közte ós Ecsedi közt nem forog fenn házassági akadálya En táviratilag tiltakoztam ez ej.lon, miro a berlini intézet közölte, hogy leányomat végképpen elbocsátották onnan, mert két Ízben tilalmam ellenére találkozott dr ."Ecsedivei, *» Ecsedi Bálint Imre még ugyanaznap felhívott telefonon ós arra kért, fogadjam, mert rendkívül fontos és sürgős ügyben beszólni kivan velem. En másnapra, július 23-ára, éspedig délután öt órára kértem magamhoz. Alikor még azt sem tudtam, hogy "leányom tulajdonképpen hol tartózkodik. Kenőbb közölte velem a fiam, hogy találkozott Ecsedivel, aki kijelentette, hogy Irén Bécsben van. Én szerettem volná megakadályozol azt, hogy Németországból kiutazási engedélyt kapjon, de o^zel már elkéstem. év olyan/ - Ecsedi a megadott időpontban megjelent budai lakásomon /T;ijelöntést totV amely en§em befedezett tények elé állított, hangoztatta, hogy okvetlenül hozzá kell járulnom házasságkötésükhöz« Helyzetem drámai volt. Hozzájárulásom egyben a becsületemnek ós politikai hitvallásomnak tönkretótelét, sőt nevetségessé tételét jelentette volna, a hozzájárulás megtagadása viszont leányom becsületének feláldozásával lett volna oey értékű. Mórhetetlen keserűség, majd dühroham fogott el,' szinte ugyanabban a pillanatban ugrottunk fel mind a kettőn, ő egy karosszékből, ón a pamlagról, az volt az érzésem, hogy Ecsedi támadni " akar, mire felkaptam a másik karosszékre helyezett törösbotomat a védekezőleg magam elé tartottara, A tőrösbotom és a turistafelszerelésem ugyanis másnapra tervezett háromnapos turistakirándulásom céljára előre el volt készítve* Ecsedi elkapta a botot, mire a következő szempillantásban a meztelen tőr maradt á kezemben. Egészen pontosan már nem tudok visszaemlékezni a történtekre, amelyek viHÍámgyorsan játszódtak le, csak annyit tudok, hogy balkezemmel ellöktem maga mtól Ecsedit, s a jobbomban tartott tőr ugyanebben a pillanatban, mintegy automatikuson, a lendület folytán a mellébe fúródott. Vágó Pál dr, az egéez jelenetet eljátszotta a törvényszék előtt, ssékeket tolt a bír61 emelvény elé, megmutatta a karosszékek és a pamlag helyzetét, a támadás lefolyását, melynél Effsodi személyét a fogház őr helyettesítette. - En - folytatta dráma 1 vallomását Vágó Pál • tulajdonképpen észre sem vettem, hogy Scsedit megszúrtam, mert egyre arcára függesztettem tekintetemet csupán arra lettem figyelmes, amikor vércseppek jelentek meg a nadrágján, majd a szőnyegen. Ebben a szempillantásban mind ketten abbahagytuk a dulakodást, /Polyt.köv./ Ky,