Magyar Országos Tudósító, 1941. szeptember/2
1941-09-17 [261]
—-ZU PETRÓCZYNE ÜGYE..»A« folytatás./ kíván élni w a mentesség jogával s hajlandó tanúvallomást "tenni. Petróczy Gyula - Horváth Ferenc elnök kérdéseire válaszolva - a következőket adta elő:' - En mintegy tizenöt-húsz éve foglalkozom pirotechnikával - vallotta a tanú - formaszerinti kiképzést nem szereztem, mert ilyen tudtommal nincs is. Szombathelyen a z édesanyám iparengedélye alapján évek során át ón rendeztem különböző alkalmakkór a tűzijátékokat. Az' édesanyám a munkában egyáltalán nem vett részt, ő kereskedelmileg vésette az üzemet s Így ő fizette ki a munkások hotibérét a a szükséges tőkét ő bocsájtotta rendelkezésemre. A munkavezetőnő AŐs Józsofné volt s részbon ő, részben én oktattuk ki a munkásokat. 1939-ben és 194o-bon Budapesten is mi rendeztük a szent istvánnapi tűzijátékokat. Budapesten^ nem találtunk megfelolő telket vagy helyiséget s ezért hatósági ongedély alapján olőbb a Citadellában, majd a Gellérthegyi kioszkban végoátük az oíökészitő munkálatokat. A tűzijáték megrendez ós éro a szókosfővárosi idegenforgalmi hivataltól kaptunk megbízást. Az tigyboa kizárólag én tárgyaltam^ anyám nom vett részt a tárgyalásokban* - Milyen engedélyokirat alapján vállalkoztak'a budapesti tűzijátékok megrendelésére? - kérdezte a tanút"1 az elnök. - Az édesanyám iparénkedélyo az egész ország területére szólt. - Ez tévedés - állapította meg as olnök - az cngodélyokr iratban kifejezetten benno van, hogy az osak 8zombatholy város területére érvényes • - A blanketta igy szól - jegyezte meg Potróczy Gyula de nekem az iparhatóságnál élőszóval azt mondták, hogy az engedély az ország egész területén érvényos. A tűzijátékokhoz ,ery ebként mintegy* 9o kiló fekoto lőport ssereztora be. A munkásokat Ácsr.ó tanította be, de^én mindent ellenőrlztom. Szombathelyen egyizben történt baleset s ' azért engem kétheti fogházra Ítéltek, de a büntetés végrehajtását felfüggesztették* Petróczy Gyula tanú a továbbiak .során elmondta, hof^y külön telepengedéllyel nem rendolkeztok, jnnek megszerzésére már nem volt eleg idejük, do,a hatóság tudott a munkahelyek használatéról. - Édesanylmnak nem volt tudomása arról, - folytatta vallomását a tanú - hogy a Citadellából ki kellett költöznünk, mert ez sürgős volt és a gellérthegyi kioszkba történt átköltözéséről én csak utólag sz/moltam be neki. A XI* kerületi kapitányság azonban nem ogyézett bele, hogy az ongodéllyol vásárolt lőport a gellérthegyi kioszkban a gyártáshoz felhasználhassuk s ozórt elhatároztam, hogy visszaköltözünk a Citadellába. A lőpor felhasználásának engedélye ugyanis ehhez volt kötve. Már megkezdtük a visszaköltözködést, amikor megtörtént a szoroncsétronsség. - Szóval a munkát a tilalom dacára is folytatták a gellérthogyi kioszkbán?- kérdezte az elnök. ' Nqdi f óvattuk - f&lelto a tanú - csupán a félig elkésniÍ2ÍÍ J u2l 4 átoks? '' QrüV:ot hoztuk szállitóképjs állapotba, vagyis a megtöltött bombákat lozárattam. A szerencsétlenség alkalmával egyébként nem voltam jelen. Annak oka sokf<lo lohotott. Én az első órákban bűnös moPtayietro gondoltam, aminek előidézője talán a munkások között kitört' aglonetJotiség lehetett volna, ügy képzeltem, ho?y a merénylő talán ma-' ja sem tudta, milyen követkafcményékkel jár a tette. De okozhatta a sze^üi CS 7*? nsöget űSöt lcig öngyulladás is. Egyik föltevésre nézve sincsen .onkret támaszpontom. /Folyt, köv./fcy.
