Magyar Országos Tudósító, 1941. március/2
1941-03-19 [249]
—-AZ ÉPÍTŐMESTEREK AZ ÉPÍTŐIPARI TÖRVÉNY MEGALKOTÁSÁT ÉS AZ ÉPITÖMESSé TERI KAMARA FELÁLLÍTÁSÁT KÉRIK. Az Építőmesterek Ipartestülete rend-^ kivüli közgyűlésen kérte az építőipari törvény megalkotását, az építőmesteri kamara felállítását és a mérnöki rendtartás reformtervezetének a napirendről való levételét. A rendkívüli közgyűlés határozatait most küldöttség vitte az iparügyi minisztériumba, ahol a Rácz Mihály kolozsvári építőmester, felsőházi tag vezetésével megjelent küldöttséget Kádas Károly államtitkár fogadta, A küldöttség kérte, hogy az építőipari jogrendet az 1884.évi és 1922.évi törvényben lefektetett kötelező Ígéretnek megfelelően ne rendeleti, hanem törvényi uton szabályozzák^ és abban egyben intézkedést kértek az építőmesteri kamara felállítására is, mert a szétszórtan élő építőmesterek nem találják meg helyüket az általános ipartestületekben, marosak azért sem, mert az építőmesterek nem kézművesipart űznek, hanem éppen olyan szellemi természetű intellektuális foglalkozást folytatnak, mint a mérnökök. Kérte továbbá a küldöttség a mérnöki rendtartás reformjának a napirendről való levételét. Kádas Károly államtitkárnak arra a közbevetésére, hogy a totális államokban is ugyanaz a kamarai rendszer van bevezetve, mint nálunk, a küldöttség előadta, hogy éppen ellenkezőleg, Németországban a műszaki ténykedés terén a legteljesebb a szabadság, ott a felsőipariskolát végzettek még a mérnöki cimet is használhatják, s igy annál kevés bbé vannak korlátozva a műszaki munkák elvégzésében. Viszont Olaszországban csak a szakértői ténykedés és a közhatóságok .részére szükséges műszaki Munkákat korlátozták, a magángyakorlatban nincsenek olyan korlátoz ások, mint nálunk. /MOT/B. SZÁSZ LAJOS ÁLLAMTITKÁR KECSKEMÉTEN. Szász Lajos dr. állam titkár,Kecskemét országgyűlési képviselője két napot töltött K e cskeméten, ahol résztvett a varos márciusi ünnepségein, megtekintette a belvízzel sújtott területeket és megjelent az Aisók.erületi 48-as Kör ünnepi vacsoráján és ott beszédet mondott. -Minden kornak megvan a maga eszméje - mondotta többek között az államtitkár - amely az emberiség életének előbbrevilétére hivatott. A XIX.század uralkodó eszméje a szabadság, egyenlőség, testvériség volt, ez a jelszó azonban az ujabb időkben mintha megkopott volna. Ennek oka az, hogy a nagy^hármas eszményt kisajátították, kalózlobogóként használta fel a zsidóság,hogy a gazdasági liberalizmus utján megvalósítsa saját céljait. Hogyan festett a szabadság, egyenlőség és testvériség a liberalizmusban, arra csak egy példát akarok mondani,szabad volt munkát vállalni és végezni, de a tőke és a szakszervezet összefogott és dolgozni csak akkor volt szabad, ha a dolgozó szociáldemokrata szolgalatban állt és a szakszervezeten'keresztül hűségesen szolgálta a zsidóságot. Bs szabad VoM kivándorolni e Egyenlőség is volt, ez az egyenlőség gazdasági téren szembeállította Dávidot Góliáttal, de nem adott parittyát a kezébe, hogy győzhessen. Meg volt a testvériség is, fokozottabban, mint ahogyan azt mi szeretjük. Internacionális testvériség foglalta egybe a világ zsidóságát, s ki volt zárva a testvériségből mindenki, aki nem volt hívük, -Megtalálták céljaik eszközét, az aranyat, ami uralkodott s az ember rabszolgája volt. Azt hangoztatták, ' hogy csak az .arannyal 1 ehet értékeket mérni, annak .van egyedül értékállandósága, páfctuk aztán a kommunizmus alatt és utána az infláció idejé^ hogy mit jelent ez. Attól ' függtünk, hogyan jegyezték Zürichben a magyar pénzt. Tudjuk, hogy időnkint több-kevesebb aranyat termelnek, aszerint, hogy az aranybányatulajdonosok érdekei mit kívánnak. Lehet irányi tani, befolyásolni az árát. hol van tehát, ur. STOW RT-IÓI-ÍVI l on^öra ófra 1 ?
