Magyar Országos Tudósító, 1941. március/2
1941-03-18 [249]
—~A TURÁNI VADÁSZOK SZABADSAGUNNEPE AZ ORSZÁGZÁSZLÓNÁL. A Turáni Vadászok Egyesülete az EONB őrségünnepe keretében ült^nSárcius 15-éfc*. az Országzászlónál, ahol az egyesület formaruhás Mátyáskorabeli ^vadászföveges diszszakasza teljesitett egész napon át őrszolgálatot. Délben ünnepélyes őrségváltás volt, amelyen az egyesület nevében dr.Keöpe Viktor, a neves Ázsia-kutató és orientalista, a T u i'áni Vadászok alelnöke tartott beszéuet s abban a következőket mondta: -Közel egy évszázada, hogy a márciusi ifjúság ismét kibontotta a'szabadság zászlaját, hogy szabad emberként élhessen a szabad hazában. Diszőrségünk e napon azt jelenti, hogy a hazát ma is megvédjük bármilyen irányból fenyegető ellenséggel szemben. Ma méginkább "Mindent a hazáért" legyen a jelszó. Nagy igazság, hogy csak az a nemzet hal meg, amely elfelejtette múltját, dicsőségét és elvesztette a nemzet életébe vetett hitét 0 Másfélezer esztendeje, hogy a Kárpátok medencéjét lakjuk ós birtokoljuk, történelmünk a harcoknak szakadatlan, végnélkül! sora. Mig más boldog nép nyugodtan, békésen építhetett, addig a mi kezünk mindig csal- a kardot markolta. Nincs a földön nemzet, amely több, súlyosabb megpróbál tat ás^on ment volna keresztül, nincs nép, amely öntestével és vére hullásával jobban és hűbben védte volna szomszédait és nincs ország, amely kevesebb megértésre, ' szeretetre és hálára talált volna, mint a magyar. De ez mind nem elég, más módon, más eszközzel is törtek ránk, hogy leigázzanak, elpusztítsanak - a lélek megrontásával. Nemzeti öntudatunkból igyekeztek bennünket kiforgatni, áltudomány hazug leple alatt tárták elénk, hogy milyen tudatlanok, nomádok vagyunk. Igyekeztek elhitetni, hogy az emberi műveltség minden áldását csak a müveit nyugatnak köszönhetjük s igy elvárhatják, hogy a sok jóért hálásak és engedelmesek legyünk. Holott mindez nem igy van, mert ó'seink a hunok, az avarok, a magyarok, a hatalmas szomszéd népe?-, kultúráját messze felülmúló műveltséggel lépték át a Kárpátok perincét. Rengeteg kulturális kinccsel ajándékozták meg a ruházkodás, a mü3zaki" vívmányok, a hadfelszerelés, a haditudomány terén a müveit nyuga>tot-<, H a akár a mai napon is felállítanánk a mérleget, kitűnne, hogy legalább annyi értéket adtunk át, mint amennyit cserébe kaptunk. Csak igy lehetséges,hogy ez a maroknyi, annyi vésznek kitett nép a gyűlölet övében másfélezer éve meg tudott élni, mert magasabb müvei tségünk, szellemi és erkölcsi fölényünk, Istenadta kiváltságos erőnk adta meg annak lehetók, égét. A magyar őstörténet a hunok törtenetével rokon, a hun pedig rettegett hatalom volt, olyan, amellyel a világ egyetlen népe sem dicsekedhetett, ellenük emelték a föld'legnagyobb emberi müvét, a négyezer kilométer hosszú kinai falat is, Idegen tudó.sok állapítják meg, hogy a legrégibb kulturnyelv, a'szumir, a ma élő nyelvek közt egyedül a magyarral mutat hasonlóságot. Ez a nyelv már Krisztus előtt 2000-ben kihalt volt, csak a papság használta. Tudományos tény az is, hogy a szumir nyelvvel csak az foglalkozhat sikerrel, aki a magyar nyelvet ismeri> Ma is sokmillió testvéraáfe' van és ezért nem áll az, hogy egyedül vagyunk és árván a világban. Csak meg kell ismernünk, érintkezésbe kell lépnünk testvéreinkkel, hogy ismét hatalmasak és nagyok legyünk. Ott vannak ők Déloroszország vidék étó>l Indián, Kinán át Japánig nagy tömegekben. Ezt a földet is az ősiség jogán birtokoljuk Árpád és Attila örökségeként. Egy magasabb szellem, a magyarok Istene vezérelt ide, ő nem feledkezhetik meg népéről most sem. A Duna-Tisza öntözte, Kárpátok övezte szent haza földjén nincs keresnivalója senki másnak, csak nekünk. Ezt a hazát mi szereztük és mi fogjuk megtartani, Óriási lelkesedést váltott ki Keöpe Viktor dr. beszéde, lelkesen tüntetett a sok ezer főnyi közönség a magyar gondolat mellett, majd az ifjúság nevében Kerecsendi Kiss Márton beszélt, végül az EONB nevében dr.Jávornitzky Jenő adta át az egyesületnek az O r szágzászló zászlóértnét. Szomolonkai K 0 vách E r nő elszavalta a TeJ.pra~magyart és befejezésül a Turáni Vadászok diszmenetben vonultak el az Országzászló előtt. /MOT/B.
