Magyar Országos Tudósító, 1941. február/2

1941-02-20 [247]

HAMIS TAN UZ ASRA VALÓ RÁBÍRÁS MIATT N EGYHÓNAPI FOGHÁZ •, Nagy Anna masszőrnő, aki a Szent Imre-fürdő alkalmazásában állott,1939 mároiusában felmondólevelet kapott. Ezért polgári port inditott a székesfőváros ellen és keresetében azt állította, hogy a munkakönyvét csak három hónap multán kapta meg s igy elhelyezkedni nem tudott, A polgári pörben tanúképpen kihallgatták Tallós Zoltán székeáfővárosi műszaki főtisztviselőt, a Szent'Imre gyógyfürdő igazgatóját, valamint a fürdő két alkalmazottját is, akik valamennyien ugy vallpttak, hogy a munkakönyv rendelkezésére állott Nagy Annának, aki azonban ismételt felszólítás ellenére sem volt hajlandó azt átvenni. Nagy Anna négyszázpengős keresetét a biröság elutasította* Nagy Anna ezekután hamistanuzás büntette elmén bűnvádi félj élen tést tett Tallós Zoltán igazgató és a fürdő két alkalmazottja ellen,A" büntetőpörben Osics Zoltánné fodrásznét akarta megnyerni tanúnak,arranézve, hogy Tallós Zoltán azzal utasította el, hogy a munkakönyvet majd postán küldik utána. Osiosné, aki ennél az állítólagos jelenetnél nem volt jelen, megtagadta a tanuzást. Nagy Anna erre levelet irt Csios Zoltánnénak s abban újra kérte a hamistanuzásra a jutalmul tiz pengőt lg ért • A királyi ügyészség a Tallós Zoltán és két társa ellen megindított hamistanuzás! bünpörben jogerősen megszüntette az ej.járást s egyidejűleg Nagy Anna masszőrnö ellen hamistanuzásra való rábirás vétsége miatt vádat emelt, Ezt a büntetőpört ma tárgyalta a törvényszék Lengyel-tanáosa, ' amely előtt a vádlott Nagy Anna tagadta bűnösségét s azzal védekezett, hogy Gsicsnének osupán költségei és' elmaradó munkadija megtérítéséül ajánlotta fel a tiz pengőt. A bíróság kihallgatta tanúképpen Csios Zoltánnét, aki azt állította, hogy a Szent Imre-fürdőban sohasem járt s igy az ott történtekről nem tehetett volna tanúvallomást. Több tanu kihallgatása és a perbeszédek elhangzása után a büntetőtörvényszék bűnösnek mondta ki Na*?y Annát hamistanuzásra való rábirás vétségében és ezért nem jogerősen negyhónapi fogházra Ítélte- /MOT/ Ky. — A SVÁJCI VALUTAFUTÁROK BŰNÜGYE A KÚRIA ELŐTT, A magyar királyi kúria dr. Szolnok Jenő tanácselnök vezetése mellett egy nagyszabású pengőkiajánlási bünpörrel foglalkozott a mai napon,ame^r nek hátterét és ténybeli adatait dr. Jőkay Gyula kir. kúriai biró,mint az ügy előadója a következőkben ismertette: Két esztendővel ezelőtt Leitner Fülöp és Leitner Mór volt osztrákhonosok, akiknek Ausztriában igen nagy vagyont repre zentáló gyártelepeik voltak, kivándoroltak. Leitner Fülöpnek megengedték az osztrák államjogi átalakulás után a német devizahatóságok, hogy ezer angol fontot vigyen kimagával, A Leitner cs alád - szémszerint huszonhárom egyén - Palesztinába költözött, Ugy tervezték, hogy odakint uj egzisztenciát teremtenek maguknak, de ez csak annyiban sikerült, hogy egyedül Leitner Fülöp tudott önmagénak szerezni olyan állást, amely havi huszfontos fizetést biztosított számára. Pár hónappal később, 1939 április végén dr, Eppler Henrik budapesti kórházi főorvos a jeruzsálemi orvosi fakultás kongresszusára Palesztinába utazott. Tudomást szerzett ezen utazási szándékáról Leitnerék budapesti sógora, Binetter Jenő részvénytársasági vezérigazgató, aki megkérte a főorvost, hogy keresse fel Leitneréket Palesztinában, akik egyre-másra küldözgetik ide a szemrehányó és panaszos leveleket arról, hogy Palesztinában nyomorognak, holott nekik, mint főrészvényeseknek jelentős nagy osztalékköveteléseik vannak a Binetter által vezetett ©''ári vállalattól, Dr. Eppler csakugyan fölkereste Leitnerékat Tel-Avivban annál is inkább, mert velük régóta je ismeretségben és barátságban volt, Leitnerék nekik is panaszolták odakünt, hogy nyomorban élnek és pesti követeléseikből kértek gyorsan legalább ötvenezer pengőt, amelynek kijuttatását - mint /Folyt,köv./ G.