Magyar Országos Tudósító, 1941. február/2

1941-02-27 [247]

MENEKÜLT ERDÉLYI GYERMEKEK A FŐVÁROSBAN, Gróf Teleki Pálné, a miniszterelnök feleségének, elnöklete alatt működő Erdélyi Menekülteket Megütő Bizottság kettős célt tűzött maga eléí egyrészt segiteni a hozzánk menekült, kiüldözött magyarságot, másrészt ezek gyermekeit tovább iskoláztatni, A Bizottság, amely immár egy éve folytatja áldásos működését, érintkezésbe lépett az Aetio Cato­licával és eddig 220 menekült gyermek továbbtaníttatását sikerült biz­tosítani olyképen, hogy a gyermekek a főváros különböző intézeteiben ingyen képezhetik toVabb magukat, A Bizottság ezenkivül erdélyi jelvé­nyeket bocsdjtott ki, amelyeknek eladásiból befolyt összeget a rászoru­ló gyermekek felruházására, élelmezésére stb. fordítja. Az intézetek gondoskodnak arról, hogy a gyermekek pótolhassák az elmaradt tananya­got, ellátják őket tankönyvekkel és teljes tandíjmentességet adnak ne­kik. A gyermekek továbbra is a bizottság felügyelete alatt maradnak és itt tartózkodásuk alatt minden szükségletüket a bizottság fedezi. Az elmúlt héten 150 gyermeket sikerült igy elhelyezni, szerdán este pedig ujabb 70-es csoport érkezett a fővárosba, A menekült gyermekek között elsősorban azok jöttek számításba, akiknek szülei még a megszállott területen maradtak, A Bizottság Déosy Erzsébetet és Szé­nássy Erzsébetet küldLte el Kolozsvárra és Nagyváradra, * akik feleke­zeti különbség nélkül valógatták ki azokat a gyermekeket, akiknek ta­níttatására szükség volt és kisérték fel őket Budapestre, Éjjel 11 óra 35 perckor futott be a kolozsvári vonat a K Q leti-pályaudvarra. Az érkezési oldalon nagyobbszámu női küldöttség várta a vonatot, élükön dr. Mlhailich Győzőnével, a Menekülteket Meg­segítő Bizottság alelnök nőj ével. Mindnyájuknak karján piros-fehér-zöld karszalag "Erdélyi menekültek" felírással, A vonat ablakából mosolygó­szemű fiuk és xeanyok integettek. Kíváncsian nézték a gyönyörűen fel­díszített, nemzeti szinekkel bevont pályaudvar fogadási csarnokát, A leszálló gyermekeket a Bizottság tagjai, meleg, anyai szeretettel vár­ták. Hirtelen hangos lett a pályaudvar a vidám gyermeknevetéstől, A gyermekek 10-14 évesek, egészségesek. Legtöbbjük a kolozsvári • <szoci­áiis missziótói " apott ruhában és "kalapban érkezett. Megjelentek a fo­gadáson az intézetek tanárai közül is néhányan, akik szintén melegen ölelték magukhoz a szülőktói elszakadt apróságokat. Különösen me^iató volt Timkó Boris v a fogadtatása, Timkóék mult év elején menekültek át a határon. Édes—anyja és testvérei Kolozsváron maradtak, édea^apja pe­dig mult év szeptemberében feljött a főVőrrosba állást keresni. Most amint meghallotta a Bizottságtól, hogy leányát is felhozzák kijött elé­be az állomásra. Apa ás kisleánya könnyes szemmel borultak egymásra. Közben a gyermekek kettős sorokban állottak fel, elől a leányok, hátul a fiuk. A Bizottság tagjainál: mindegyikhez volt egy-egy kedves szavfljfc, megigazították ruhájukat, elhelyezték csomagjaikat a hordár kocsiján. Az ünnepélyes fogadtatás közben a legkisebb leány hirtelen^sirni kezdett. Ijedten mentünk oda hozzá, de Iciderült, hogy osa k azért is, mert barátnőjét nem látja maga mellett. Kérdésünkre elmondotta, hogy Sági Ilonának hivják és őkrül, hogy el jöhetett Buda­pestre és itt tovább tanulhat. Kézben előkerült barátnője is és az előbb még könnyessaemü kisleány mosolyogva korolt bele. Pintz Auguszta a legnagyobb ós legidősebl a gyermekek között, K 0 lózsvárról érkezett, szülei megszá. lt területen maradtak, N a gyon boldog, hogy 1 thatja Ma­gyarország szép fővárosát, - Mindnyájan elhatároztuk mondotta tiszta magyarsággal - hogy megfeszített szorgalommal fogunk tanulni. Ezzel akarjuk meghálálni azt, amit értünk tettek. A hossu fogadtatás után ! a gyermekek elindultak első peSijt útjukra, A szerdai estét a Kivándor­lók Otthonában töltötték, ahol meleg vacsora ás kényelmes fokhely vár­ta a gyermekeket. Csütörtökön azután az egyes intézeteltben helyGI ik el őltet,/HOT/B,

Next

/
Oldalképek
Tartalom