Magyar Országos Tudósító, 1940. november/1
1940-11-07 [240]
—-VAS\ü?lNAP DiHjELiTT TEMETIK PINTÉR JENŐT, -A pénteken dél elett Budapesten elhunyt Pintér Jené' ny,tankerületi királyi főigazgató temetése november 10-én, vasárnap délelőtt tizenegy órakar lesz a farkasréti temető halottasház Jb^l.« A Magyar T u comány*s Akadémia nevében Ké'ry Lajjs főisktlai tanár mand búcsúbeszédet a temetésen, /MOT/B. • ;j —-FESTILY" TAL BESZÉDE AZ -ORSZÁGOS- LUTHER-SZÖVETSÉG- SERLEOVAOS* RAJÁN. Az frszágos Luther Szövetség pénteken este serlegvacao—rát rendezett a Gellért szállóban, ahol a serlegbeszédet ?esthy Pál ny.igazságügyminiszter mondta. A beszédet az alábbiakban bocsátjuk a T.Szerk esz tőségek rendelkezésére. A serlegvacsora külsőségeiről későbbi kiadásunkban számolunk be. - Két er«s áramlata, kjrszá-alkotó és formál* ereje van korunkhaii - kezdte beszédét Pesthy Pál - egyik kollektivizmus, a másik a nacionalizmus. Elméi ed. jünk azon, hogy ennok a két áramlatnak a nézőpontjából van-e jövője Luthernek, Luther világfel fogásának, - E két felfogás hirdetőinek véleménye az, hogy Luther^ az individualizmus embere, ez pedig a múlté, ezt eltemette a rohand idő, „ Eg a felfogás teljesen téves, - Való az, hogy a ma pironkodva tekint az individualizmusra és annak pusztítására. Amikor az egyik*fejlődési irányban elindul az ember, egész bizonyos, hogy addig megy, mig szive bálványát, szerelmét ki 4 nem fosztja, • hitelvesztetté nem teszi. Igy törtónt -gz az individualizmus utján is. Elincu.lt az egyén szent joga, a szabafljfy^resése után és eljutott oda, hogy a mélyből kimentett egyén rabtarto despota, azkáltala megtalált -drága szabadság szabadossággá, nyomor és nyomortanya 'termelővé, koldus világ szüle anyjává l'et't. Ez húzta még felette a léle harangot. Megérdemelte sorsát. Be állunk sírásói közé. Sok sirt ásott egyénnek, családnak, nemzetnek, egyháznak is. Ehhez az eltorzult individualizmushoz azonban Luthernek, az egéniség és szabadság nagy hődének semmi köze nincs. Az ő munkája nyciaán kibontakozott egyéniség, soha nem volt a szabad portyázás kalóz egyénisége. ^ „ -Luther egyénisége az Ige és Ister által megkötött egyéniség. Mindenek szabadok, de nem mindenek használnak. Igaz,' hogy ugy érezte, hogy mint keresztyén Krisztus által ura mindeneknek, de éppoly erővel érezne azt is, hogy Krisztus által szolgája is mindeneknek. Az ő egyénisége, az Isten által és a közösség által megkötött és elkötelezett egyéniség, melyben á jog kötelességgé magasztosul. Ezen a magaslaton pedig az élet egy hatalmas kategorikus imperatívusszá lesz, ' mely szolgálatra vezet Istenért, mindenkivel szemben. Aki a kardot feltalálta és védőeszközzé tette, nem felélhet azért, hogy a kard lovagok mellett frgyilkosok, kalózok véres kezébe is került, Luther egyénisége a szabadság által, öntudatossá vált, de az Ige ál^al mindenkivel szemben szclgálatra-, szeretetre kötelezett, .tehát kollektiv egyéniség volt. - Épp ezért ez a lutheri egyéniség része, eleme a kollektív irányzat társadalmának is, s artint volt diósa történelemformáló múltja, épp annyira megvan az Ige által megszabott jövője is, É s van az individualizmus ^történelmi elfordul ás ának tanítása is az uj világnézeti alakulás számára; Vigyázzon, hogy a kollektivizmus is a vádlottak padjára ne kerüljön és szívvel -léi ékkel xraló harcosai ne mint zsarnokok, tirannusfk Ítéltessenek meg az utókor által. M 0 st jobban látjuk, mint valaha, hogy? Luther világindividualizmusa, kollektivizmusa a világ hétköznapi *4plgai felett tusakodó, világ felett állóf" volt Isten1 nek ós az' élő hitnek. Mondanivalója az örök Evangélium a ma nyelvén,. ._ 1 ezért mondanivalója nincs időhöz kötve, de örök. f Tj-vi^jA,
