Magyar Országos Tudósító, 1940. október/1
1935-10-05 [238]
LEVÉLBEN ÜDVÖZLIK A KOLOZSVÁRI GYERMEKEK A PŐMÉLTÓS^GU ASSZONYT, Amikor a magyar honvédek bevonultak Kolozsvárra a lélekemelő ünnepségek között különleges baja volt azoknak a jeleneteknek, amikor a szegény, jotanulo kolozsvári gyermekek megkapták a Pőméltóságu Asszony ajándékát, a kis; magyarruhás babákat, ^zekefc a babákat a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevében - amelynek a Főméltóságu Asszony a fővédnöke - dr. csiksomlyói Csiky Jánosné vitte le Kolozsvárra és ott a helyi viszonyokkal ismerős Hintz Györgyné osztotta ki. A babákat nagy örömmel fogadták a gyermekek, boldog volt, aki kapott, és amelyiknek nem jutott keservesen sirt. Valóságos ostromot intéztek a babákért és pénzért is akartak sokan venni. A gyermekek közül azután igen 3okan ugy adtak kifejezést boldágságukaík, hogy vagy magúk, vagy szüleik utján levélben köszönték meg a Pőméltóságu Asszony ajándékát. Ezekből a levelekből mutatunk be néhány kedves, megható irast, amelyekből kiérzik a kis magyar gyermekek boldog öröme és az« töröm, hogy magyarnak vallhatják megukat: " Kedves őméltósága Horthy Miklósné. Hálásan köszönöm a babát, amelyet tetszet küldeni. Ezen pár soraimban megemlítem a töbi magyar kislányok kérését, hogy ok is óhajtanának karácsonyi ajándékba egy-egy babág köszönöm szépen. Kézit csókolom Csíki Marika III. o.t. Cukárgyár-utca 14." " Főméltóságos Asszony. Bocsánatot kérek, hogy alkalmatlankodom levelemmel, de ugy érzem, meg kell köszönnöm azt a drága szép babágj, amit vasárnap kaptam a Főméitó s águ Asszonytól. Olyan boldogok vagyunk mi kolozsvári magyar gyermekek. Itt vannak a honvédek. Szabad magyarul énekelni és beszélni az utcán is. MI' gyermekek nem láthattuk a Főméltóságu^Asszonyt pedig nagyon szerettük volna.' Sohasem fogok elfelejtkezni a Főméltő s águ Asszonyról s minden nap fogok imádkozni, hogy a jó Isten áldja meg minden áldásival. Én pedig Ígérem,, hogy ennek a szép magyar hazának becsületes, jóleánya fogek lenni. A Főméltoságu Asszönyék kezelt csókolja Tóth Zsua II.oszt. Kolozsvár. Cukorgyár-utca 43." " Öfőméltóságu Nagyasszony, Édesanyánk. Hálatelt szivvel és örömteljes lélekkel kívánom mégköszöni ezen pár sor Írásomban a kislányaink nevében azon kedves ajándékot,, melyet a kolozsvári - - nőszövetség által juttatott Öfőméltóságu Asszonyunk én kedves gyermekeim igazi örömére és Örökös igazi emlékül. ^Továbbá kívánok én és hattagú családom nevében igazi örök boldogságot Öfőméltóságu Urunknak, a mi főszabaditó Édesapánknak, Öfőméltóságu Asszonyunknak, ami Édesanyánknak, hogy a mi Istenünk oltalmazza kedves csal adja minden egyes tagját és munkájukat vigye tökéletesedésbe ezen megngtgyobb°dott igaz szent országban, ami édes magyar hazánkban. Melyet, a mi^igaz Istenünknek először, utána a mi forrón szeretett Kormányzó Urunkénak és a mi szeretett vezető urainknak köszönhetünk. Továbbá igérjük és fogadjuk Öfőméltóságu Urunknak és Asszunyunknek, hogy ezen sok magyar vérrel áztatott földet megvédjük életünkön és vérünkön ke resztül, dgérjük és fogadjuk, hogy minden igényeinkről lemondunk, testestől, lelkestől a mi drága magyar hazánkért küzdünk és boldogulásáért és a ha kell, érte az életünket is föláldozzuk. Jelszavunk az " mindent a hazáért és a hazát semmiért sem". Maradok alattvalói mély hódolattal, igaz színmagyar tisztelettel és szeretettel Gombos József kolozsvári földész kisgazda Cukorgyári-ut 53. szám. ,, " Mélyen tisztelt méltóságos Asszony. Nagyonszépen köszönjük a méltóságos Asszonynak a szép ajándékát. Ahogy a méltóságos Asszony reá gondolt a magyar gyermekekre, mert bizony csak mo3t érezzük igazán, hogy magyarok vagyunk, mert még a kicsi hároméves fiam is azt kérdezte a nagy ünnepély után: édesanyám most szabad énekelni'magyarul? És elmosolyogÍ va magát, egyik kezében a zászló , másikban a baba, fennhangot rázendít, hogy en vagyok Horthy Miklós katonája. Mert eddig ugy le volt a.magyarság nyomva, hogy gondolni sem L volt szabad semmit. Csak magunk köz* neveltük azért a magyarságot titokba 'rSbeléjük, hogy mikor kérdeztük,- mi vagy te, akkor elmosolyogta a gyermek magát és halkan ezt mondta, hogy én magyar vagyok.
