Magyar Országos Tudósító, 1940. október/1
1935-10-01 [238]
» - KÉP értekezlet 4 oldal. Budapest, 1940. októbpr 1. POLITIKA /Folytatás./ Amikor pár nappal később Nagyváradon a templomból kijövet f°lism o rteV, _ pgy öreg"iparos állott elém s abban a pár mondatban ls, amit hozzám intézett, benne volt: Uram, ne álljunk bosszút/ - Ez volt <*lső perctol~a közhangulat. Amikor második nap, hogy Kolozsvárt voltam, magamhoz vérettem a görögVatoliMís és görög^ploti romén püspököket és még nyolc román urat, -~s itt hozzáteszem^ hogy az erdélyi magyarpv 1923 végén láttáik meg az "elsS román miniszterplnököt, a románov viszont a magyar miniszterelnököt megláttak hivatalosan a bevonulás harmadnapján - természetesen megmondottam véleményemet az elmúlt huszonkét esztendőfői, de megmondottam azt^is s hogy minden, amit láttam, büszkévé tesz, hogy erdéTyi"~magyar Vagyok. És hozzátettemTazt is, hogy azután a Huszonkét évi k p gytl°n és nyers bánásmód után"; sm°ly°t a magyarsággal szpmben majdnpm Vivétel nélkül tanúsítottak, °nnéV~a2 állásfoglalásnak, több mint állásfoglalásnak, történplmileg b a gyöVorespd p tt érzületnek magasztosságát mpg v°ll, hogy értsék. Ez történelmi felelősségérzet miíídazovVal szembpn,. akik azt~a területet lakják, amelyet az Ur isten~őseinkrp~és rénv bizött/és történelmi egyensúlyérzék, amely hÚszOríkét éves kibillenést a~történel"pmbpn npm VPBZ "észrp ; •> mert akármit szenvedett az egyén, az pgéyr ben fplülVpr°VpdiV a nemzet és aVVor az D gyén is századokban él és tud gondolkodni és akkor tud megbocsátani aTzéit, m°rt azután is "Századokig akarja a maga kötelességét tovább teljesíteni azun a területen. - Nem hiszem, hogy szüksége volnajellemeznem azt az örömet, affieiy ott általános volt." Talán "az~örömőn is lehetett volna mérni azt a kegyetlenséget^ amelyet eXszonv^dtek^ mert az öröm nagyobb Völt ; mint a többi vissz»«Berzett országrészen, talán ezért, mert a sz n nvedés as olyan Vimondhatatlanul nagy volt,, - Végigjártam Erdélyben^ azt hiszem/harminc helyet" s igy beszámolhatok a látottakról,- Azt mondhatom,~ hogy "a magyar sllam"" bevonulása, a magyar állami szervek munkájának >Vzá&& e, '~v. legnagyobb""eij; S iiie r ést, megnyugvást, "örömet és bizalmat keltette, lAfiprautőink, amelyek"a csapatok után élelmet vittek, tir^s Q n jöv°t visszafelé; a román hadsereg katonáit, akik hazájukba akarták visszatérni, nemz a tisogi~válógatás nélkül felvették é3~vagy haza, vngy legalább 50-60-8D kilométerrpi hátrább" vitték őkpt. Ez igen nügy" benyomást tett. De nagy benyomást'tett a fegyelem s az is7 hogy a hadsereg mindent Vásárolt és nem ügy Vitte PÍ. Óriási benyomást tett a hadsereg arreje;, felkészültsége, Besztercén a szászoktól, amikor meglátták hadseregünket, e Z t hallottam: "Ungarn hat gearbeitét, und ist ein Ordnungsstaat". Az is tény, hogy amlkür 5-én délután bementem Nagykárolyba és siettem áz adminisztratív dolgok elintézésével, hogy venatindulásig vinszaérk"szHPssem Nyirábrényba, ahol a motoros várt, art mondották nekemj hogy lehetetfvolna odahoZatnI ©"Léit, mert a vasút mar ki van épitve és forgalomképes. 5-én reggel mentek be v. csapató 1 '- és °2 délután 2 órakor volt. Mondhatom, hogy a MAV kitűnően működött„ A posta is ig~n jól működött, ami pedig a katonai közigazgatást illeti", az rgen jó. fcelyénVrint egyenesen kitűnő,"a parancsnokok" legnagyobb része fepijesen ismeí?. a maga munkáját. Sok helyen, amikor megszállás után fél nappal vagy egy nappal érkeztem oda, az odavalók-még mámorban uszn-ai-, a parancsnok pedig még nem volt a dolgok ismeretében, két-három nap után azonban,, amí>or odr. visszatértem, a~l 5 gtöbb parancsnok már tisztában Volt dolgával éri tükéio tje s ? ~t el j é" s referátumot tudott adni, A te? jesttmény f . mondhatjuk ? mesnze felette állt az előbbi bevonulásokénak, /Folyt.vöv»/
