Magyar Országos Tudósító, 1940. július/2
1940-07-23 [233]
—»NEM TERHELI MULASZTÁS PESTVÁRMEGYE VEZETŐSÉGÉT AZ ÁRVÍZKÁROK HELYREÁLLÍTÁSA KÖRÜL. Pestvármegye törvényhatósági bizottsága kedden délelőtt a Vármegyeháza diszteraében tartotta juliusjL.kis gyűlés ét. Barcsay Ákos főispán olnöki megnyitója után a kisgyűlés ajtöbb mint 200 pontból álló tárgysorozatot tárgyalta lo. Pálházy Endro dr.vármegyei főjegyző az olőterjosztések tárgyalása során vitéz Endro László alispán előterjesztését ismertette a pestmegyei árvízkárosultak ujabb támogatása ügyében. Az alispán felhatalmazást kért a kisgyüléstől, hogy ujabb 100.000 pongőt fordíthasson az árvízkárok helyrehozatalára. Előterjesztésében az alispán rámutat arra, hogy a kisgyűlés fölhatalmazása alapján a 100.000 pengő engedélyezését kéri majd a logkötelobbi törvényhatósági' közgyűléstől,s gondoskodik a megfelelő fedezetről is. Vitéz Endro László alispán részletesen megindokolta előterjesztését, s közölte, hogy az árviz sokkal nagyobb kárt okozott, semhogy az előirányzott segélyösszegek elegendők volnának. P 0 stmogyóben mintegy 906 ház dőlt romba, lett tol jóson használhatatlan, a megrongálódott és a részbon összedőlt házak száma 2675 ós sülyosbbitja a helyzetet az, hogy az ujabb árvizek és vadvizek legutóbb ismét 350 házat tettek tönkre. Elismoréssel beszélt az Árviz y ormánybiztosság megértéséről, a segély összegét a kormánybiztos felemelte, do a folomolt összeg sem elegendő. Nomcsak uj házakat kell fel építeni,hanem több községben át is koll tolepiteni a lakosságot, olyan helyekre kell felépíteni az uj házakat, ahol nem kerülhetnek viz alá az épületek. Pestvármegye az árvizkormánybiztosság által a megye közönségének jutta-r tott segélyösszeggel ogyütt mintegy 2 millió pengőt kénytelen a karok helyrehozatalára fordítani, s a költségeket részben ugy fedezik, hogy előleget vesznek fel a népjóléti alapból. Az előkészítő munka során kiderült, hogy központilag nem lőhet irányítani az épitközöseket, s ezért a vármogyo vezetősége a íaogyoi városok'és a községek elöljáróságait bizta meg a helyrehozatali munkák irányításával, ellenőrzésével és a^segélyösszegokot is a polgármesterek és a községi olőljáróságok kapták kézhez. Sikerült Így a túlságosan bürokratikus, adminisztrációt kiküszöbölni, a városok ée a községek vezetői széles jogkört kaptak és felelősségük tudatában segélyezhetik az árvízkárosultakat. Ezzel a rendszerrel sikerült elérni azt is, hogy kizárólag a károsultak kapjanak támogatást, elsősorban azok, akik teljesen tönkrementek és képtelenek a maguk erejéből felépíteni rombadőlt házi-lkat. A községek vezetői a helyi viszonyokat ismerve, a módosabb árvízkárosultakat arra ösztökélték, hogy lehetőjeg a saját erejükből., kölcsön felvétel utján, vagy építési anyagok beszerzésével építkezzenek, s lehetőleg minél kevesebb hatósági támogatást vegyenek igénybei Természetesen a lögideáálisabb megoldás az lett volna, ha u.n.tipus-házak épülnek a rombadőlt' házak helyén,sajnos a mostoha körülmények ezt nem teszik lehetővé. Anyagi fedezet hiányában el kellett tekinteni a tipusházak építésétől, uj,s a mostani kor igényeinek megfelelő telepek létesítésétől,s mert kevés az anyagi fedezet, csak a legszükségesebb s korlátozott méretű épületek épülhetnek. Megnehezíti az építkezést az anyaghiány, téglát egyáltalán nem lehet kapni, A szegény árvízkárosultak számára egyelőre lakókonyhákat építenek, természetesen, ha javul a helyzet és anyagi fedezet lesz, az épületeket kibővítik* Az árvízkárosultaknak nyújtott hatósági támogatás felo segély, fele pedig kölcsön, amelyet Idővel vissza kell téríteni, annál is inkább, mert a vármegye vezetősége sokszázezer pongőt vett áígénybe a népjóléti alapból e Befő jelűül hangsúlyozót az alispán, hogy a legteljesebb bizalommal van a városok és a községek vezetői iránt, s meggyőződése, hogy azok a lelkiismeretükre hallgatva, a legnagyobb körültekintéssel és a közérdeket szemelőtt tartva intézik az árvízkárosultak segélyezését., az építkezéseket a vármogyo vozotőinok elgondolása és iránvitá3a mellett,.
