Magyar Országos Tudósító, 1940. július/1

1940-07-02 [232]

Egyek maradván, mint nemzet és mint állam, dacára a nagy'tagoltságnak. Ez volt a mijiunamedencei feladatunk^ és ez a föladat az, amelynek a2 erkölcsi gyakorlását ma is önönmagunktól el kell, hogy várjuk és kell, hogy várja Európa is tSlünk, mert ennek a kiegyenlítő, szereteten felépülő egységnek a gyakorlata a mi nemzeti mivoltunk, - én legalább ugy fogom fel. A feladatok, amelyek ma ránk várnak

? t ár s ad a lmi_ és £ZociáJöo_ feladatok egyrészt örszágépitö feladatok másrészt.. Ami a feladatok társadalmi és szociális részét illeti, főként kéV'fontos tényezőt látok, amelyeknek a fejlesztésére szükség van. Szükség van intézményesen Is és ebben az otszággyülésnek is van munkája, de nem lehet mindent egyszerűen intézkedésekre, akár törvényalkotásokra, akár rendeletekre, akár egyszerűen ezeknek állami végrehajtására biznl, azok csak segédeszközök. Az erkölcsi tulajdonságokat ki kell nevelni. A két erkölcsi tulajdonság, amelyre leginkább szükség van ahhoz, hogy az országban több rend, biztonság, több nyugalom, több egyetértés; több haladás és több fejlődés legyen: az egyik a felelősség átérzése, a másik a szociális érzék. A felelős_ség_át érzés ét a felelősség decentralizációjával kell keresztülvinni. Szándékosan mondom ezt igy. Nem elegendő az állami igazgatás decentralizációja, amelyre o2 a kormány is törekszik és bizonyára minden magyar kormány törekednék, s amoly nagyrészben előkészület alatt áll, illetőlóg további előkészület alatt, mert bizonyos intézkedések már előzően, hosszú éveken át is történtek. Szándékosan hangsúlyozom, hogy a felelősségérzet decentralizációjára Is szükség van. Az egész közigazgatásunknak az a baja, hogy a felelősség folyton csökkent és folyton fokról-fokra feljebb lett tolva. Az egész közigazgatási kérdés minden ágazatában elsősorban ettől az egy lelki problémától függ. /Magy taps./ Erre kell ránevelni, ráirányítani, ennek érteimébon kell a tőrvényeket hozni, a rendeleteket alkotni, ennek értelmében kell átalakítani a végrehajtást ós erre kell a tisztviselőket kényszeríteni. Éspedig részben előnyök nyújtásával is azok számára, akik felelősséget tudnak érezni és saját felelős céget gyakorolni és annak alapján cselekedni, nemcsak azért és nemcsak ugy, mintha ez jutalom volna, hanem azért, mert ez a tisztviselő tényleg használható és áz a tisztviselő teljesíti a nemzet szempontjából kötelességót igazán, aki ott, ahol van, felelősséget vállal. Másrészt pedig természetesen hátrányokkal kell^ hogy járjon ez azok számára, akik felelősséget nem tudnak maguk viselni, mert az ilyen tisztviselő önmaga bizonyltja azt, hogy non alkalmas vezetésre, hanem egyszerűen segédeszköz. A másik lelki alapkövetelmény a szoclális_ érzék._ A múltkor ogy felszólalásom alkalmával eulitettom a.Zt, hogy én nem felelős állásban és nem ma, hanem valami 18-19 évvel ezelőtt,' idegen helyen - tehát olyan helyen, ahol nagyon meggondolja az ember, hogy saját hazájáról mit mond, milyen hibákat é3 milyen előnyöket mutat be - akkor és ott mondottam, hogy egyik legnagyobb bajunk, hogy a magyar^ viselői karban nincs kellő szociális érzék. Ehhez a szociális érzékhez ugyanúgy sorakozik a nemzetis égők ügy cinek és a nemzetiségekkel való helyes bánásmódnak és megértésnek érzéke és a vallási türelem. Ezt mint erdélyi ember mondom, ahol a keresztény vallásfelekezetek olyan egyetértésben élnek évszázadokon keresztül, hogy ezt a kerosztényi egyetértést mi, a magunk mivolta egy részének tekintjük. Természetes, hogy ehhez aztán intézkedések tekintetében két dolog tartozik: az egyik a tisztviselői kérdés rendezése sok vonatkozásban, a másik a közigazgatási reform. fu. /Folyt .köv,/