Magyar Országos Tudósító, 1940. április/2
1940-04-10 [226]
—— Zü £S22f3EVEDELi£ CSOPORT; ;;/3, folytatás,/ - Erre már Égner Kálmán is felpattant - mondotta tovább vallomásábaT'Gruber • "Hogy mer egy hölggyel ilyen hangon o sz -Ini?" - mire én ing?rülten rászóltam:"Önnel, senmi szava sincs ittl Ezek után most már nem tárgyalok. Mars kii" Szahadosiné erre kirohant és Egner is távozott, 'Éh izgatottan rendeztem az asztalon lévő irataimat és amikor ujbol felnéztem, megint magam előtt láttam Égnert, aki felém rontott támadólag. Erre egy pofont adtam neki. Kóbor aztán kituszkolta kgnert a szobából és hallottam, amint az e^ség után kiabál. Hogy kint mitörtt.nt, nem tudom, de nem hallót* tam arról, hogy bárki is bántalmazta vol a őket. Ssabadosiúé később visszajött, bocsánatot ké^t tőlem idegessége miatt, én'azonban kijelentettem,hogy ezek után most már n8ö vagyok hajlandó tárgyalni, Minden más, amit ezzel kap csolatban terhemre róna'c, nem feli meg a'valóságnak, in #gnerrel szemben tulajdonképpen önvédelemből jártam el igy' Ávedik elnök ezután a Maár István fé..e esetre tért át, amellyel kapcsolatban Gruber ezeket mondotta: - Maár István többször járt fel a pártközpontba és amikorén megkérdeztem, h gy kicsoda ez az ember, K-,bor azt mondta, hogy valamilyen világító nyilasjelvényeket árul Maár, amelyekből 2-3oo pengő értékű mennyiságét neki szokott átadni bizományba, eladás végett. Ezért jön minőig fel,hogy elszámoljanak. Én ezt nem nézhettem jószemmel, mert a párnak má volt hivatalos jelvénye és utasítottam Kóbort, szakítsa meg az Összeköttetést kaárral és tiltsa meg, hogy a központba továbbra is feljárjon. Kóbor kérésére mégis beleegyeztem abba, hogy Maár mindaddig feljöhessen, amig Kóbor a nála lévő nyilas jelvény 'tkkel végleg el nem számol, - December 6-án délután az Andréssy-utl székházba mentem és az egyik sztbából, ah.l Maár ás Bogná.-: 1 Ferenc tartózkcdtak,hangcs szóváltásra lettem f gye .mes. Bognár, aki bejött az ~n sz,bamba, elmondta, h.gy Ka ár bevallvtta a t, h gy ellenem feljelentést tett a-rendőrségen "fekete propa^anda" miatt. Mivel szerettem volna án is hallnni valamit erről az ügyről, behivattam Maárt szobámba, aki önként be is jött. Nem felel meg tehát a valóságnak, hogy Bognár belökdöste volna öt. Maár lövetette télikabátját és ezt mondottat "Ne haragudjon képviselő testvér, de én valóban azt mondottam Sehweinitzer főtanácsos urnkk, hogy képviselő testvér csinálja a fekete propagandát," ín erre dühösen felugrottam összeszidtam ka ; rt, aki jóségrmat e^zsl hálálta meg és ököllel arculvágtám. Valcsz inüleg az ujjamon lévő gyürü sértette aztán fel az arcét, mert a következő pillanatban az or ravére megeredt, s a vér 1 ácsorgott a kabátjára is. Ekkor m-ndettam én,h^gy tisztítsák le a kabátját ás Maár a mosdóba ment, hogy megmosakodjék. Nem felel meg a valóságnak az, hegy Bognártól gumibotot kértem volna. Áz tény, hogy Truczka hozott be egy k-ncsuka-félét, ez azonban a papírkosárba került lehet é-n, lehet, hogy más dobta oda be, Avadlk elnök erre szembesítette Gruber Lajost Bognárral, aki idegesen kijelentette: nem tudja határozottan állítani, hogy ml törtint az eset alkalmával. Az elnök elébetárta, hogy a törvényszék alött kihallgatása sorén bevallotta, hogy Gruber utasítására ő szólt Truczkának, akJL/elöször egy kancsukát, későbtíegy gumibotot hozott fel é ezt a gumibotot o adta át Embernek. * - Lehet kérem - felelte izgatottan B.gnár - lehet, hogy agy vallottam, ds 75 százalékos rokkant vagyok, az iflegeim nincsenek rendben, egyáltalán nem merek határozottan semmit sem állítani. Az elnök megkérdezte ezután Grubert, hogy ütötta.-.-e gumibottal Maárt. - Nem) - felelte Gruber,-sem én ; sem más nem nyúlt hozzá ^gesz délután, /* Ikt.. köv„/Ma,
