Magyar Országos Tudósító, 1940. március/1
1940-03-06 [223]
---Zü NYILAS UGY„,,/4. folytatás./ tett vallomást, Gruberre vonatkozóan 5 semmit sem állított. A továbbiakban Mayer előadta, hogy Tóhtot az Andrássy ut 60 «zám alatt ismerte meg. Bgyütt beszélgettek a kilépéaekről',hogy a«e4ms4c milyen rossz hatása van, -> Nekem - folytatta védekezését Mayer - az volt á véleményem, hegy a kilépőket valamilyen módon meg kellene szégyeniteni, például le kellene köpni nyilvános helyen. Tóth azonban erre azt felelte, hogy inkább pár pofont ke. 1 ! kiosztani, mert ez hatásosabb. Én nem helyeseltem ezt, de Tóth elleneéBére végül mégis apofozás mellett maradtunk* - Nem mutogatott-e Tóth önmagáról felvett fényképeh&é, nem mondotta azt Jhogy ő birkózó vagy boxoló? - kérdezte az elnöki - Igem mondott Ilyesfélét - válaszolta a vádlott^ aki ezután előadta, hogy beszélgetés közben először Halmay kilépéséről volt szó, ő* megállapította, hogy Halmay hol lakik, majd telefonált kétszer is a Halmaynak Nefelejts utoal lakására, Halmay azonban nem volt odahaza. Deoember 22-én aztán a Nefelejts utóiban fénykép alapján felismerték körülbelül Halmayt és Tóth, hogy egészen biztos legyen a dolgában a kapualjban meg is kérdezte, hogy Halmayval áll e szemben. Igenlő válaszra Tóth ököllel arculütötte a képviselőt. Az elnök kérdésére: ki fedezte a költségeket/például a telefonálás költségeit is, Mayer kijelentette, hogy ez lényegtelen kiadás volt. - Hát miért cselekedte ön mindezt, - kérdezte az élhök, - A párt felbomlását akartuk ezzel feltartóztatni, - hangzott a válasz»" - Kapott-e ezért valakitől valamit? ígért -e valaki magának ezért valamit? - Senki semmit I - Hát talán a jövő reményében tette? - Oh!,,, - felelt a vádlott ós legyintett a kezével. - Gruber Lajostól sem kapott semmit? - kérdezte tovább az elnök, - Igaz nemzeti szocialista ilyesmiért nem fogad el pénzt, felelte Mayer. Az elnök ezután megkérdezte a vádlottat, hogy Lendvay Istvánná ki hivta fel a figyelmüket, - Nem kellett felhivni a figyelmünket senkinek sem, én jól ismertem oikkeiből, amely ékben hosszú ideje állandóan becsmérelte a pártot. Én is, Tóth is sokat mérgelődtünk már ezért. Tudtam, hogy a Kőműves vendéglőben szokott étkezni és ezért Tóthtal odamentem. Éppen akkor « jött ki a vendéglőből, de a hely nem volt alkalmas a cselekvésre• Lendvay közben'autóbuszra szállt és mi követtük. A délivasutnál leszállt a kocsiról, mire Tóth utána ment, én pedig a v'ézmező felé tartottam, Egyszer, • azután szaladt hozzám Tóth és azt mondja, hogy jó pár pofont adott Lend- *| vaynak, - Hát a Meskó megveretése hogyan történt? t- kérdezte az elnök* k - Nem megveretésről volt szó kérem, hanem amint émlitettem/meg-*. szégyenítésről, amit a pofonosapás idéz elő. Én tudtam azt, hogy Meskó a legrégibb nemzeti szooialista és mivel idős ember, ném is b széltünk • arró hogy Tóth őt még fogja verni, A tervünk az volt, hogy amikor á képviselőházból kijön, ott a nagy nyilvánosság előtt szégyenít jük meg "a leköpéssel. Tóth azonban megmaradt amellett, hogy mégis legjobbegy pofont leadni, 1 - Kapott-e errevonatkozólag Grubertől valamilyen utositást? - kérdezte az elnök. - Nem, semmiféle utasítást nem kaptam. Jól tudtam, 'hogy Meskó" a ííodern kávéházba szokott járni és amikor Tóthtal odamentem, éppen láttuk kijönni egy hölggyel* Mivel nem akartuk áz idegen hölgyet kellemetlen helyzetbe hozni, követtük őket, gondolva, hogy majd elválnak valahol. De a moziba mentek kérem. Másnap ismét megvártuk. Meskó villamoson ment keresztül az Br 2 sebet hidon, ott leszállt és lóm ont, a forráshoz j maid a Dunapart felé,-
