Magyar Országos Tudósító, 1940. február/2

1940-02-17 [222]

Közszükségleti cikk-ugymond- az ujabb birói gyakorlat szerint is, amit á kúria nemrégen hozott Ítéletében hangsúlyozottan kiemelt, minden olyan áru, amelyet a kultúra általános szinvonalán álló ember az élet rendes körülményei között tekintet nélkül társadalmi állására, tekintet nélkül műveltségére és vagyoni viszonyaira - használ. A magyar jogásztársadalom egyik legkiválóbb tagja is éppen egy árkállaláciOval kapcsolatos" ••.egbe szó lésen ugyancsak azt fejtegette, hogy közszükségleti cikknek ke 11 tekinteni minden olyan cikket, amely a polgári élet színvonalának fentartásóhoz szükséges. CJLuxns—/ A továbbiakban azt fejtegette a kir. ügyész, hogy nem lehet/ cikknek tekintetni azt a selmyet, amiből a középosztálybeli szülő leánya részére az első báliruhát varratja és, arait történetesen esetleg Brammor ?ál üzletében vásárol. Luxuscikkek az a ruha - folytatta amit a szinés, vagy szinésznő készíttet, vagy vasiról, mindennapi kenyerének megkereséséhez, színpadi, vagy a közéletben val° használatra. Még más példákkal is illusztrálta a vádhatóság képviselője, hogy a mindennapi életben használatos ruhafélék nem számithatna: luxusci knek. Ezután áttért a kalkuláció kérdésére, amely - mondotta - talán lényegesebb az előzőnél. E tekintetben a rezsikulcs meghatározása a döntő szempont. Szerinte csak egyféle számítás alapján lehet kalkulálni

: a beszerzési árhoz hozzászámítani a megengedett rezsit, a megengedett hasznot és igy alakul ki a normális eladási ár, A két szakértői vélemény között óriási ellentét mutatkozik. Nem kivin foglalkozni a lemondott, ellenőrző szakértő személyével, s az azzal kapcsolatos megállapii ásókig, - folytatta a vádhatóság képviselője Nfnen lehet közömbös a szakértői véleményt előterjesztő személy megbízhatósága, az általa előterjesztett adatok tárgyi elbirálása szempontjából. Megállapítja ugyanekkor, hogy ez az ellenőrző szál: ér tő az első tárgyalástel a legutóbbi tárgyalásig ötféle kalkulációt terjesztett elő, /Sy/ ' _ , Ilyonmodon áz előző ellenőrző szakértő 55 >-ra ugratta fel a rezsikulcsot. Van azonban olyan rezsi is - mondotta tovább a vádhatóság képviselője- amelyet nem lehet felszámítani, amelyeknek a felmerülését a kereskedő nem tudja kimutatni. Maga a vádlott vallotta azt, hogy külföldre ment üdülni és közben üzleti dolgait is elintézte. Kérdem, lehet—e beleszámítani a privát utazásokat, üdüléseket a rezsicöltségbo ? Ez megtévesztése lenne a közönségnek, amely a diszes portaiéval ellátott üzletbe jóhiszeműen lép be vásárlás céljából, A vádlott belvárosi kereskedő, akinek elől kellene járni a jó példával a kereskedelmi tisztesség terén, e helyett azonban ő a közönség megtévesztés ével ért el meg non engedett hasznot, Dr, Kiolts oh ezután arra tért rá, hogy, miként azt az árkormánybiztosság főrevizora is megállapította, a nagykereskedői forgalomban a maximális haszonkulcs 5 %, a kiskereskedelemben pedig 10 %, Nem fogadható ol tehát az az állítás, hogy akár a x

kLrály utcában, akár a belvárosban egyformán 10 %-Q% lehetne félsz árai tani, mert ez a 10 % a maximális haszonkulcs, amely megengedhető. Ezt a haszonkulcsot megállapította az érlet is, amelyet a kereskedelmi etika és a kereskedői tisztesség szankcionál. -Hogyjmiért^ kell árdrágító Ügyekkel foglalkoznunk - folytatta tovább a vádhat ság képviselője - és miért vannak kitéve egyes kereskedők annak, hogy árdrágit

u visszaélés miatt eljárás induljon ellenük, ennek magyarázata a mai időkben van. Az irányárak megállapítás-. ;zXükségossé tette azt, hogy háborús világot élünk, , hogy a nyersanyag .•cszorzése megnehezült és meg akarjuk akadál.r,'., hogy korábban beszerzett anyagot magasabb áron adjanak el. Bizonyos áruéában utánpótlás nincsen, u$ t ánpotlási árról tehát nem lehet szó. Nem áll meg tehát a vádlottnak az a védekezése, hogy azért kellett magasabb áron eladnia, mert az azután egrondejj.t árut is csak magasabb áron tudja beszerezni. Lángokban áll I _:orálőttünk a világ és nem tudhatjuk, hogy ezek a lángok mikor csaphatnál: / át hozzánk is. / t\4~ \ /fnlvt. Jrtfv. /