Magyar Országos Tudósító, 1940. február/1
1940-02-08 [221]
PRO D 0 M Oi Csütörtökön este tartotta serleglakoma.ját a grof Apponyi, "-íbert Társasig az Országos Kaszinóban* A seri egla.comári Komis Gyula titkos tanácsos 11 Az '.lő Apponyi" cimmel tartott előadást, amelynek szövegét az alábbiakban adjuk a t. Szerkesztőségek rendelkezésére. A vacsora külsőségeiről egyik esti kiadósunkban számolunk bei - A nagyvilág Apponyiban a magyar nemzeti lélek megtestesítőjét szemlélte a nemzetközi forumokon. S ha valóban ez volt, még pedig a legszebben kiteljesedett formában, akkor benne a magyarságnak nemcsak mulo, pillanatnyi történeti helyzethez mért eszméi, hanem örök, időfeletti, mindeti korra illő ideáljai és törekvései is testet öltöttek. Ezért ha az é politikai eszmekörét vizsgáltjuk, ebből sok olyan sugallat is tariáos 6uG rzik felénk^ amelyeétet nem a hét év«rel ezelőtt elhunyt, hanan a mindig élő Apponyi ad a minden tori magyar nemzedék számára. Komis először azt irta fel, melyek azok a tárgyi eszmét, melyeket Apponyi jelen érvénnyel is el nk tűz? Ilyenek: először a nemzet jogainak, alkotmányának, függetlenségéne ' és önérzetének fenntartása. Apponyi nemzetünk történetében a nacionalizmusnak egyik legnagyobb elméleti és gya orlatl képviselője. Legmélye eben ezeréves kultúránk jogi oldalát élte meg, mert jól tudtál hogy ezt a nemzetet, amelynek mindig léte fenntartásáért 'tellett küzdenie, különállóságában csa.tis sajátszerű al -otmonya, fejlett jogérzéke, függetlenségi érzése és az ezektől sugallt áldozatkészsége s katonai vitézsége tartotta fenn. Amikor az utolsó koronás király meghalj azzal vigasz taloflp.' , hogy a magyar szent korona meg nem halhat: sub specie aeternitatis nézi az agg Simeon szemeivel a magyar nemzeti élet szimbólumát. Ugy érzi, hogy a szent koronából mintegy transzoend'eWtörténeti erő sugárzik ki a határon innen, a határon tul egymásba fogódzó magyar nemzet titokzatos testére: hittel hisz a szent korona nemzeti metafizikájában. Mély vallásossággal egybeszövődött egyetemes humanizmusa a második eszme, amelyről a mai nemzedéknek nem szabad megfeledkeznie, Apponyi er tölcsi és értelmi nagysága Genfben ugy emel tedott ki, hogy min^ denki érezte: ez a csodalatos ember nemcsak a magyar nemzeté, hanem a nemzete :é, az egész meberiségé. N 0 racsak mi sirattuk meg mint magyart, hanem a többi népek is "mint nagy európait", aki mélyen átélt politikai étosszal hirdette, hogy egyik nemzet boldogulása nem jelentheti a másik nemzet boldogtalanságira való igényt. A harmadik eszme, amelyet a mindenkor élő Apponyi lelkünkre :ot, a nemzeti élet lényegének és erejének a köz er .tölcsi ségben való szeml'lése. Nyiltan és bátran mindig magas etikai követelményt állított fel nemzetével s ennek kormányzatával szemben. Ostorozta a szervllizmust, rz elvi meggyőződés hiányét, a hatalmasok előtt való meghajlást, a polih:l kai öszvérlélek képmutatás át, a közigazgatásnak a párturalom szolgálatába .Ilit..is át,, az erőszakra s megvesztegetésre alapított választási rc .ászért, a politikai üzletes edést, az egyesek és közületek haszonlesénét politikai szolgálat fejében.A sivár politikai élet közepett sokszor elkedvetlenedett, de kötelesség- és becsületérzése nem engedte, hogy nehéz helyzete "ben a politikai életet otthagyja. Mert az, aki abban'a tudatban lépett a ozpalyara-. hogy az ország javát elő tudja mozdítani, mindaddig köteles kitárta 1, amig ezt lehetetlenné nem teszik számára* Különben a •öz élet irányit ás a olyanok kezébe korál, akik csal: a hátalom gyakorlásáért s az eezekkel járó előnyökért sürögnek-forognak az agarán* A közerkölcs elvéből már folyik a nagyedik eszme: a népbarát politika* Apponyi nagyságának egyik jele, hogy népi irányú államférfi volt, jóllehet születési és szellemi arisztokrata-volta a lelki alkat átlagos rendje és aránya alapján nem erre predesztinálta volna. Ur volt, aki szerette a népet s jogokban akarta részeltetni; ur volt, aki szolgálni akart a népnek a maga e yetemességében. Innen következett a klesegzisztenoiákat oltalmazó gazdaságos társadalompolitikájáé Háromnegyed századdal ezelőtt tilta .ózott az ellen, hogy a kapitalizmus a munkást csupán az áruk előállítási költségeinek egy részeként fogja fel ugy, mint az elhasznált szenet vagy a befektetett tőke kamatát. Meg is S^trvta a "fe ete szocialista 5 ' nevet* Azonban Apponyi nemcsak eszméivel, hanem politikai jellemével is örök s zug-tesz ti ok eleven forrása. Harmonikus jelleme műremek, mely nemJ csak erkölcsi-politikai, hanem esztétikai hatást is áraszt magából minden
