Magyar Országos Tudósító, 1939. november/2

1939-11-18 [217]

Kézirat V/f^ ^ / Tizenryolcaáik ki a d á s„ Budapest, 1939, november 18. XXI. évfolyam, 293.szám. /A volt szegedi fővezérség vacsorája. Folytatás 1./ Ösztönösen megéreztük, hogy csak a Fővezér fogja a hazát'a szakadék széléről visszarántani és a boldogulás útjára visszatéríteni. Benne láttuk a magyar katona eszményképét,'rajongással fogtuk körül. Igazi katona—ós férfihiiséget fogadtunk neki, ' . - A fővezérség a későbbi események során megszűnt. >Q Tisztikar széuszéledt a szélrozsa minden irányába , Hogy hűsegünknek időnként külsőleg is kifejezést adjunk, szeretett, volt vezérkari főnökünk hivo szavára minden évben közös vacsorára jövünk össze ebben a teremben, - Az azóta történtek teljes egészében igazolták törekvéseinket és hűségünket, A romokat eltakarítottuk, minden téren uj nemzeti élet fakadt. * ^ Vitéz Somkuthy József ezután utalt a múlt évben a'magyar ^zent Jtpronához visszatért felvidéki területekre ós Kárpátaljára, Majd pillantást vetett a jövőbe, amelyben csak akkor' állhatjuk meg helyünket, ha egységes szellemben os akaratban fogunk élni. A nagyhatású serlegbeszéd után a megjelentek háromszoros éljent kiáltottak a Kormányzóra, Ezután vitéz Lukács Béla államtitkár néhány wtíX&a mondattal üdvözölte vitéz Somkat***

7 József ny. honvédelmi minisztert. Az ünnepelt meghatva mondott köszönetet az üdvözlésért. A volt fővezérségi tisztek a serlegbeszéd után még hosszú iueig maradtak együtt, felujitva régi szegedi élményeiket, s a vacsora .'érén felköszöntötték Kariovits Jánost és Szappanos Józsefet, akik .** a húszéves jubileum alkalmával tartott bajtársi vacsora rendezésének XA munkáját végezték./MOT/J.Ni.