Magyar Országos Tudósító, 1939. november/2

1939-11-29 [217]

/Közgyűlés , Folytatás 3./ Eabakovits József elitélte az előterjesztést azért is, mert a jövőben 35o népjóléti tisztviselő fizetését fedezik abból • az ^ ös s zog

1böl, amelyből eddig 74o szellemi szükségmunkást segélyeztek. Végül indítványozta, hogy a polgármester vonja vissza előterjesztését. Hatolkay Kázmér visszautasította az ellenzéki oldal vádaskodását és kioktatását, a személyeskedést és kijelentette, hogy a keresztényi szeretetből és a szociális megértésből nem tűr kioktatást, megállapította, hogy a szellemi s züks élmunkás ok rendezésének ügyéből a baloldal zsidókérdést csinál. Megkérdezte, hogy hol volt a szociáldemokrata párt. amikor husz éven át küzdöttek a keresztény'ifjúság boldogulásiért. Pártja a legtöbbet teszi a szegények erdekében, a szociális problémák megoldását szivén viseli. Örömmel fogadja el az előterjesztést annál is inkább, mert aggodalmait eloszlatták, a segélyt megkapj ák a jövőben azok is, akiket nem vehet át a főváros végleges státuszába. Payr Hugó rámutatott arra, hogy a szellemi szükségmunkások évek óta várják, sürgetik és kérik helyzetük rendezését, de nem ilyen rendezést vasutak. Megállapította, hogy a baloldal azokat a szellemi szükségmunkásokat pártfogolja, akiket el akarnak bocs áj tani, a jobboldal viszort sürgeti, hogy segélyt kapjanak azok, akiket nem minősítenek át. Indít-' ványozta, hogy az elbocs.'jtott szellemi s züks égmunkás ok közül mindazok, akik legalább árom éve dolgoznak a fővárosnak, korukra és képesítésükre való tekintet nélkül továbbra is kapják meg jelenlegi segélyüket. Indítványozta azt is, hogy a segélyt az elbocs-jtott szellemi szükségmunkások ne a kerületi elöljáróságokon, hanem a közjétékonysági és szociálpolitikai ügyosztály révén kapják meg. Gál Jenő kifogáso&ta, hogy ezekben a súlyos időkben szélnek er sztenek dolgozó, szorgalmas, kitűnő munkaerőket, akik eddig is mostoha helyzetben éltek. Indítványozta, hogy a p olgármestéri előterjesztést vegyék le a napirendről és tárgyaljál: a jövő hónapban, azon a közgyülé-" sen, amelyen a zsidó törveiy alapján elbocs jtott tanerők és ikkolaorvo& sok ügyét is tárgyalják majd. KIár Zoltán tiltakozott az ellen, hogy most, télidőben elküldik a szellemi szükségmunkásck felét. Kijelentette, mindig helytelenítette ha akár ker azt ny vagy zsidó vállalatok elbocsájtották keresztény vagy "sidó alkalmazottaikat, ezt a példát nem követheti a főváros. Megkérdezte* milyen biztosítékot kapnak az elbocsájtottak, hogy megkapjál: majd a megígért segélyt. Indítványozta, küldjenek ki egy albizottságot ama k megállapításcra, hogy ki igényjogosult a segélyre s mennyi időre kapják azt. Szakasits Antal annak a véleményének adott kifejezést, hogy a szellemi szükségmunk-.sok hosszú és keserves munkával kiérdemeltek az elismerést s mert lelkesen dolgoztak a fővárosnak, nem s5abad elbocsájtani őket, engedjék meg, hogy továbbra is dolgozhassanak. Marósak azért sem szabad most elküldeni a szellemi- szükségmunkások nagy részét, mert közelednek a karácsonyi ünnepek. Örül, hogy azok, akik státuszba kerülnek, jobbjövő elé tekintenek, helyzetük javul, de nem szabad elvenni mások kenyerét. I atolkay K zmér kijelentésére válaszolva rámutatott arr a, hogy a szociáldemokrata párt az elmúlt két vtized alatt a keresztény ifjúság érdekében igen .sokat tett. A szellemi szükségmunkások Ügye nem vallási kérdés, nem szabad politikai kérdést sem csinálni abból, dolgozó embere" rol van szo, akiket t Iviz ide- én nem szabad megfosztani ken -erüktől. /Folyt, köv./