Magyar Országos Tudósító, 1939. október/2

1939-10-23 [215]

ÉRDEKES ÍTÉLÉS EGY ÉRDEKES NYUGDÍJ PER BEN * A Koszénbánya és .Téglagyár Társulat ez év március 3o-án. három'hónapra" felmondta egyik tisztvisolój ének Bíró Aladárnak az állás át • ; Juni'79. 3o­án a felmondási idő leteltével kiadták Biró Aladárnak a szolgálati bi­zonyítványt s kiegyenlítették minden járandóságát, folyósitották a vég­kielégítést, a túlóra, íÍjakat és a fizetéses ssabadság időjére eső il­letményét. Ezzel a magántisztviselő és a munkaadója között a szolgálati viszony végleg befejeződött. Biró Alddér azonban nyugdíjigényt támasz­tott azon az alapon, hogy tíz esztendőn át tagja volt a vállalat nyug­díjpénztár anak, éppen ezért havi 60 pengő 80 fillér nyugdíjjárulékot igényelt. E követelésével azonban elutasították. Biró Aladár ezek után a "budapesti kir. törvényszék előtt pert indított a vállalat elismert nyugdíjpénztára ellen havi 60 pengő 80 fillér nyugdijtöke és járulékai­nak megítélése iránt. — Dr. Martinovich Géza kir. törvényszéki biró tűzött ki tárgya­lást ebben az ügyben, ahol a nyugdíjpénztár jogi képviselője a kereset elutasítását kérte azon az alapon, hogy 0 felperesnek nincs nyugdijjogo­éultsága, mórt a nyugdíj szabály eatban előirt tizévi várakozási időt nem töltötte kij mert szolgálati viőZ'ötiyának megszűnésekor a tízesztendős vá' rakozási időből még négy> napóhiányzott'. Ezzel szemben a felperes előadta, hogy állását csak; azért mondották fel Június 3o-ára, hogy a négy nappal később feléledő nyugdíjigényétől elüssék és hivatkozott a biröi joggya­korlatra, amely az ilyen felmondásokat a joggal való visszaélésnek minő­sitik és a nyugdíjjogosultságot megítéli. A nyugdíjpénztár jogi képvi­selője ezen előadásra ugy replikázott, hogy a felmondás nem a nyugdíj­jogosultság- kijátszása okából, hanem a zsidótörvény rendelkezése foly­tán történt. ..A törvényszék ezek után moghozta az Ítéletét, amely felperest keresetével elutasítja és mint pervesztest a felmerült perköltségek meg­fizetésére kötelezte. Az Ítélet indokolása azonban érdekes megállapítá­sokat tartalmaz. Meg kellett állapitani - mondja az itélét - hogy a fel­peresnek nem volt meg a tizévi várakozási idője, mert abból még négy nap hiányzott, tehát a nyugdíjintézet jogosan tagadta meg a nyugdij folyósí­tását. A nyugdij intézetellen megindított perben a bíróság nem tehette vizsgálat tárgyává, hogy a munkaadó vállalat valójában miért mondott fel a felperesnek, mert ezt a kérdést csak a munkaadó ellen meginduló perben lehetne kivizsgálni. Éppen ezért a törvényszék nem bocsájtkozhatott an. nak elbírálásába, hogy a munkaadó köteles volt-e a zsidótörvény értelmé­ben felperest elbocsáj tani, vagy várhatott volna-e a felmondással. Ezek után a felperes minden valószínűség szerint külön pert in dit a Kőszénbdnya és Téglagyár Társulat ellen s ennek a pernek a kereté­ben döntik el, hogy a nyugdíjigény kijátszásáról vagy pedig a zsidótör­vény kötelességszerű végrehajtásáról van-e szó a felmondással kapcsolat­ban. /MOT/G'

Next

/
Oldalképek
Tartalom