Magyar Országos Tudósító, 1939. október/1

1939-10-07 [214]

/:AZ ARA-PI SZŐVE T5LG OKTöBSH Hi.TODIKI GYÁSSÖlü^PSJiGE, Folytatás 1./ Ezután Gobbi Hilda, a ^emzeti Szinház tagja elszavalta a Szózatot, majd Eckhardt Tibor tn» kir.titkos tanácsos mondott nagy beszé­Eckhardt Tibor beszédében visszapillantást vetett a közel­múlt történelmi eseményeire, ?ían­no z tattá, hogy a lengyel nemző u nró. 0 >iu.xájac; eÍ6«e.k>ri/*u ggoppixtikai hely­zete idézte elö, vagyis az a komimény, hogy nincsenek természetes határai, s beékelve helyezkedik el két nagy nemzet közé, Lengyelország aránytala­nul sok nemzeti v-? - ~ v '->«éget magában foglaló területet egyesitette Nekünk - ~ , ~ v- meg van az az előnyünk, hogy cár vannak kisebbségeink aöfeiw nomogen nemzet vagyunk, 4 .... _ Rátérve a magyar nemzeti e szme szolgálatára, hangoztatta, a -sreaed-i «w*»A*ta+ v ame Ívért hái*«öl m$ftlt kell. E gondolat _.sz menye a függetlenség 'szabadaugy na énhez a gondolathoz aneü :;:ü.r a dbaiik, alik gr , álcár milyen fordulatokat'is hozzon a sors, a nemzet 1 étét/Te^yé~ge tö"Veszély\nem érhe­ti ' A lengyel nemzetnek legnagyobb szerencsétlensége az volt, hogy akkor, amikor a sors legnehezebb megpróbáltatások elé sodorta, nem .„ volt meg'az a vezére, aki köré gyülekezve szembeszállhattak volna a ve­széllyel, A magyar nemzetnek a" Mindenható elküldőtte vezérét, aki 'a forradalmak vér zivatarjaiból kivezette a nemzetet, s aki bölcs vezetésé­vel ma is irányit ja népét. Az egybegyűlt hatalmas közönség helyéről felállva hossza­san éltette a Kormányzót, w, A gyász ünnepség Szelényi Imre minorita atya hazafias imá­/ jávai és a Himnusz eléneklése vei ért véget. /MOT/NA./NÍ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom