Magyar Országos Tudósító, 1939. augusztus/2

1939-08-23 [211]

— ZU KÉTSZÁZEZER PENGŐS VALUTABÜNÜGY /l.folytat ás/ E nagyszabású valutabünpör főtárgyalása a szerteágazó és bonyolult tényállás folytán több napon keresztül tart, Az elnök intézkedésére a vádlottakat visszavezették a fogházba, csupán "dr, Sonnenfeld György elsőrendű vádlott maradt az uzsorabiróság előtt, mert az ő kihallgatásával kezdődött az ügy érdemleges főtárgyalása. Ez a vádlott részben beismerő vallomást tett, de nagyrészt tagadta a terhére rótt cselekmények elkövetését. Védekezésének a lényege a2, hogy az ő szerepe tulajdonképpen teljesen alárendelt jelentőségű volt. Mindössze abból állott, hogy a Svájcban élő bátyjának kérése folytán bizonyos leveleket irt dr. Sós Ferenc nevü budapesti egyén diktandójára. Ezenfelül ugyancsak ennek a Sós Ferencnek utasítása szerint bizonyos borítékokat címzett meg bizonyos nevekre. Tagadja Sonnenfeld György, hogy tudomása lett volna arról, hogy a levelek siberügyletekre vonatkoznak, arról sem volt tudomása, hogy a borítékokat pengősibolásra használják fel. Az apró részletességig menő kihallgatása ennek a vádlottnak órákon keresztül tartott. Azokból'a levelekből, amelyeket állítólag Sós Ferenc diktand ójára irt^ kiderült, hogy külön sibernyelv fejlődött ki a valutábünözők között. Szó van e levelekben "zárolt máj-üzletekről". Kiderült, hogy e kifejezés alatt a siberek tulajdonképpen valutát értenek. A "narancs" szó valutanyelven a sibereknól aranyat jelent, a "banán" viszont aranyrudakat. Sokszor szerepel e" levelekben a "kisnap" szó. Kiderült Sonnenfeld György vallomása nyomán, hogy ez a kifejezés Napóleon-aranyat jelent, A pengő helyett a "bor" kifejezést használják. Az elnök által föltett kérdésekre Sonnenfeld György vádlott kénytelen beismerni, hogy ez a Sós Ferenc tulajdonképpen álnév, hogy. ki viseli, azt nem tudja, illetve az idevágó részleteket konokul tagadja. Német tolmács utján hallgatta ki a bíróság a másodrendű vádlottat, Uhlirz Margitot, aki a Svájcban tartózkodó Sonnenfeld István menyasszonya. Elmondotta, hogy még 1935 év nyarán ismerte meg Sonnenfeld Istvánt, aki kéáőbb a vőlegénye lett. Az ügy érdemére vonatkozóan annyit jelentett ki, hogy teljesen jóhiszeműen szerepelt az ügyben ós neki^valójában Sejtelme sem volt azokról a pengőkiajánlásokról és valutaüzérkedése kr öl, amelyek megtörténtek. A bíróság a késő délutáni órákban a tárgyalás folytatását holnapra halasztotta, amikor a többi vádlottak kihallgatására kerül a sor, /MOT/ G.