Magyar Országos Tudósító, 1939. augusztus/1
1939-08-04 [210]
7 — BEJÓSOLTA A FŐNYEREMÉNYT, NÉGYEZER PENGŐT KÖVETEL A NYEREMÉNYBŐL, Érdekes és különös témájú perben hozott Ítéletet dr. Varrók Béla budapesti kir. törvényszéki biró, A keresetet Szűcs Franciska Hernád-utcai felperesnő indította, aki öreg, köszvényes asszonyok kenegetéőével, maszszirozásával foglalkozik. De ha akad médium, akkor tenyérből és más hókuez-pókusszal megmondja a jövendőt is, így került összeköttetésbe Czibere József né varrónővel, akinek megjósolta a jövendőjét. Kezébe vette a varrónő tenyerét és kisebb-nagyobb hókusz-pókusz alkalmazásával a következőket Jósolta: - A legközelebbi napokban nagy szerencse éri, Ury látom, hogy sok pénz áll a házhoz! Aztán azt tanácsolta Cziberénének, hogy ha nincs "sors jegye, siessen, vásároljon egyet, mert megüti a főnyereményt, A biztatás folytán az asszony elsietett és még aznap vásárolt egy negyed osztálysorsjegyet. Két nanpal később a jóslás bevált, a varrónő által vásárolt sorsjegyet kihúzták kétszázezer pengős nyereménnyel. Az adók és egyéb illetékek le- • vonása után Czlbere József né a negyedsorsjegy után negyvenezer pengőt kapott kézhez • Szűcs Franciska beperelte a szerencsés varrónőt négyezer pengő tőke és járulékai iránt. Keresetében "előadta, hogy az alperesnő, dmikor megjövendölte számára a főnyereményt, kötelező Ígéretet tett arra, hogy a nyereményből tiz százalékot kifizet jutalomdíj fejébőn Szűcs Franciskának. Ezt a kötelező Ígéretét azonban nem váltotta be, ennélfogva kénytelen per utján követelni a négyezer pengőt. A törvényszék több tanút hallgatott ki annak tisztázása végett, hogy az alperes nő Ígérete hogyan hangzott el, majd kihallgatta eskü alatt az egymással szemben álló peres feleket is. E bizonyítási eljárás lefolytatása után dr. Varrók Béla kir. törvényszéki biró kihirdette az Ítéletet^ amely felperest keresetével elutasítja és mint pervesztest 256 pengő perköltség megfizetésére kötelezi. Az Ítélet indokolása kiemeli, hogy az elhangzott vallomások alapján'kétségtelen, hogy a felperes nő jóslással foglalkozó ogyén s nem vitás, hogy az alperesnek Is jósolt és bejövendölte, hogy ha sorsjegyet vásárol, a közeljövőbon megüti a főnyereményt. Az élet gyakorlati bizonysága szerint - mondja az itélet az olyan Ígéretek, amit az emberek jóslással és sors jegynyereménnyel kapcsolatban altalánosságban szoktak tenni, "komolynak nem tekinthetők és ha e tárgyban valaki kötelezettséget vállal, azt jogalapul elfogadni nem lehet. Különben is a jóslás, mint komolytalan és minden alapot nélkülöző tevékenység, a jó erkölcsökbe ütközik, amely csak mások hiszékenységét naivsagat és járatlanságát van hivatva kihasználni. A jóslással kapcsolatban történt fizetési Ígéret tehát, mint jó erkölcsökbe ütköző, biró.-?. uton kikényszeríthető követelést nem teremt. Az elutasító ítélet iop-erős. /MOT/ G. J to A SZERDAHELYI-UTCAI CSALÁDI DRÁMA A BÜNTETETÖRVÉNYSZÉK ELŐTT. Gátay Endre dr, törvényszéki biró elnöklete mellett ma tartott tárgyalást a büntetőtörvényszék Búzás Sándor Ötvenegyéves ószeres bűnügyében, aki ellen a királyi ügyészség gyilkosság bűntettének kísérleté cimén emelt vádat. Búzás ez év május 28-án este a Szerdahelyi-utca 13. számú ház előtt megtámadta tőle külön álő feleségét és borotvájával az asszony nyakát, mellét és karját összevagdosta. Buzásnét súlyos sérüléseivel kórházba szállították, ahol hosszabb gyógykezelés után felgyógyult a A vádlottat fogházőr vezette a mai tárgyalásra. A'hozzá intézett kérdésekre kijelentette, hogy részben bűnösnek érzi magát. Elmondotta, hogy huszonöt évig élt együtt feleségével a legjobb egyetértésben, egy évvel eZelőtt aztán valamilyen nézeteltérésből kifolyólag annyira összevesztek, hogy külön költözött tőle. Ezt azonban nemsokára megbánta, visz*szavágyott feleségéhez, akit nagyon szeretett. Közben megtudta, hogy fe» lesóge lakásába költözött Alföldi András mehanikus albérlőként. Egy alkalommal találkozott feleségével, megbeszélték, ^gy újra összeköltöznek és ez meg is történt • Alföldi akkor még albérlőként ott lakott ér, nagyon "morcosan" fogadta őt, A modora is"olyan kihivó volt a aohanikusnak, hogy ezt kénytelen volt szóvátenni, majd később föl is mondta Alföldinek
