Magyar Országos Tudósító, 1939. augusztus/1

1939-08-03 [210]

Budapest, 1959. augusztus 3. Ez a lelki összekapcsolódás annál inkább lehetséges, mert ml"magyarok és magyar-oroszok egyaránt, lehet keleti származásunk, lehet, hogy többszáz eves együttélésünk következéseképen egész lelkiberondozkedéBlinkben, a sziv szerinti életre vagyunk beállítva. Minden cselekedetünkbon elsősorban a sziv szerint és csak azután az eszünk szerint igazodunk, Ez a mai tuljózan, az emberi ész kiszámította ágára épitett világban lehet hiba is, de lehet erény is. A történelem azt bizonyltja, hogy az er.ibcrisóg életét biztosító és fenntartani hivatott harcban a főszerep mindig ai észnek jut. Azonban ennek a harcnak rugalmasságát mindig a sziv adja mog és válságos pillanatokban ezt a harcot mindig a sziv rugalmassága dönti ol.- Ezt bizonyltja a közelmúlt történelmi eseménye is. Az emberi ész számításai ellenére szemünk előtt államok omlottak össze és később az emberi ész számitása ellenére a magyar-orosz népet ki akarták zárni a magyar államközösségből. Sőt nemcsak, hogy ki akarták zárni, hanem meg is akartak fosztani bennünket népi jellegünktől. De csoda történt. Egy kis nép, amely sziv szerinti életre van berendezve, szive után indulva minden terror, minden dinamikus nyomás, minden kegyetlen üldöztetés ellenére kitartott magyar-orosz hépisóge és a Szentistván államoszme mellett. /Nagy éljenzés es taps./ Szent hitét győzelemre vitte annak ellenére, hogy itt Budapesten is akadt egy magyar csoport és magyar sajtó, amely lemondott rólunk, sőt nemcsak, hogy lemondott rólunk, hanem a magyar történelmi igények hangoztatását a magyar állam érdekei ellen való vétségnek minősítették, - Itt is csődöt mondott az emberi é&z számítása, meist győzött a szivünk, az a sziv, amely a magy£ és magyar-orosz nemzet együttélését uj ezer esztendőre akarja megalapozni. De a sziv itt befejezte feladatát, most jöjjön az ész. A becsületes multhához méltó magyar ész rakja le az alapkat és épitsük meg azt a szontistváni birodalmat, amelyben uj ezerecztendőre boldogan fogpnk élni.- Ehh ez kér< Isten segitségét és erre üritem poharamat.Ezután Hokky Károly volt kárpátaljai szenátor mondott pohárköszöntőt. Köszönetet mondott a kormányzatnak Kárpátalja f öHLszabáditásáért. Tartozom egy vallomással - mondotta.- Mi husz esztendő alatt szilárd hittel, bizodalommal és reménnyel voltunk aziiAnt, hogy ismét a magyar Szent Koronának leszünk integráns része. Azt mondottuk, hogy annak, ha egy kis társtalan, rokontalan nép ezer esztendőn át fenn tudta magát tartani, valami rendkívüli okának kellett lenni. Vagy földrajzi okok voltak azok, melyek kényszeritették e területet, hogy egységesen álljon össze, vagy pedig a magyar népben kellett olyan qualitásóknak'lenni, amely egységessé tették azt, vagy pedig mind a kettő. Azt hiszem, hogy a földrajzi okokon tul a magyar népnek • voltak olyan qualitásai, amelyek ezer esztendőn korosztül fenntartották, - Tudtuk azt - folytatta ezután - \ hogy 1918-ban csak 17,ooo cseh volt Kárpátalja területén és csak 1939-ig emelkedett számuk 38,ooo-ro. -«eu volt meg tehát az az alap, amelyen ez a nép a maga jövőjét, államát felépíthette, De nem volt mog az a történelmi tudat sem, hogy ők hivatást töltenek be. A magyar népnek éppen az a sajátossága'és jellege, hogy mog van győződve hivatástudatáról Meg van győződve arról, hogy Középouropában van egy bizonyos szerepe, amelyet bc kell töltenie.