Magyar Országos Tudósító, 1939. július/1

1939-07-05 [208]

ZU VASVÁRY PÁL UTCAI GYILKOSSÁG... ./l, folytatás./ mentek, majd hajnalig kószáltak a városban. Másnap a gyűrűket 55 pengőért eladták egy ékszerésznek és a kapott pénzt együtt költötték el, Fe hérnemüt, kabátot, . kallót, nyakkendőt vásároltak. Eközben az^egyik délelőtti lapból értesültek arról, hogy felfedezték a bűncselekményt és Re.'ch meg is halt. - Nagyon megijedtem, - hangzott Kain további vallomása - mondtam, hogy menjünk ki Pesterzsébetre. - Nem lehettek nagyon megijedve, mert megjavíttatták még a cipőjüket is, biliárdoztak és általában jól éltek. Miért vásároltak 15 méter lágy drótot? - kérdezte most az elnök. - Mert öngyilkosságot akartunk elkövetni. Az Volt a terv, hogy Újpesten a Talbot Centrálénál árammal végzünk magunkkal, A drótra kövekot kötöztünk, fel aláirtuk dobni a vezet ékre, de tulmagaá yolt és nem sikerült. Ezután három napig egy kunyhóban húzódtunk meg, En azt mondtam: ha nem vagyunk elég bátrak ahoz, hogy öngyilkosok legyünk, ^jelentkezzünk a rendőrségen! Sachs azt felelte, ó majd öngyilkos lesz, én csak menjek el egyedül a rendőrségre. Adott egy levelet, amiben mindent magára vállalt * Az elnök ismertette a Répási detektivnek irt levelet, amelyben Sachs bevallotta, hogy ki akarták rabolni Reich Mártont, de nem volt sz adékuk őt meggyilkolni. " De ha igy történt a dolog - irta Sachs a levélben'- már nom lehet segiteni "rajta, Aki ezeket a sorokat viszi, társam volt, én kény- ' szoritettem rá, hogy velem tartson. Ismeri Répási ur az én természetemé';., tudja, hogy mindenre elszánt ember vagyok. Társam nem akarta vállalni, hogy velem jön, de félt, hogy le fogom lőni. Revolverem ugyanis még mer, van." A levél további része ismételten hangsúlyozza, hogy kónyszeritette Sachs Káint a bűncselekményben való részvételre. Kain a levél Ismertetése után az elnök ujabb kérdéseire még elmondta, hogy bár Sachs előzőleg megfenyegette, hogy ha detektiveket visz a rejtekhelyéhez, felgyújtja a kunyhót és revolverét is használja, a detelrbIveket elvezette a kunyhóhoz, amelynek ajtaját betörték és SachJ't elfogták, A vallomás végén Kain ujbó-j_ csak azt hangoztatta, hogy nem akadta megölni Reichet, csak rablás volt a szándéka, ' Ezután Sachs Józsefet állította a fogházőr az itélőtanács elnöke elé, - Megértette a vádat? Bűnösnek érzi magát? -hangzó t az elnök kérdése, - Nem érzem magam bűnösnek, - nem követtem el semmit, - Volt Reich lakásán? - Igen április 14-én, ebédet vittem Káinnak, aki ott dolgozott, s akivel már régebben összebarátkoztam. Tizenhatodikán nem jártam a la- • kasban, A vádbeli cselekményről csak akkor értesültem, amikor a fényképeket a rendőrségen megmutatták. - Miben állapodtak meg Reichhel kapcsolatban? - Semmiben seml Az elnök a vádlott elé tárta a rendőrség előtt tett beismerő vallomását, amely szerint április 14-én, a kísérlet napján, Kain intett ezzel jelezve, hogy már lehet kezdeni, de Sachs "megtörtént" ö ezért halasztottakkal a tett keresztülvitelét. - Miért tett ilyen vallomást? - kérdezte az elnök, - Kain elmondta nekem, hogy egy társával követte el a bűncselekményt és kért, hogy vállaljam magamra. Én válla:tami mert az életbor ugy sincs sok örömöm, senkim sincs a világon. Kain azt is mondta \ hogy t 'i> sa megszökött. Majd később kitérek arra, hogy milyen okok késztettek a beismerő vallomásra, - Hiszen a tanuk a fényképről nyomban felismcrték'magát és Káint, mint akik együtt jártak'a kérdéses napon Reichnél 1,., - Én nem voltam fent,'nem vettem részt a büncsolokménybon - maradt meg tagadása mellett Sachs,