Magyar Országos Tudósító, 1939. június/2

1939-06-16 [207]

A magyarság történelmi ereje és a magyar kormányok jó külpolitikája eredményezte, hogy novemberben visszatért az anyaországhoz egy jelentős magyar terület egy milliónál több magyarral, sok magyar város, közöttük Kassa is. November 2.-án a bécsi döntőbírósági itélet napján minden magyar szivrepesve várta a rádió híradását. Emlékezzünk arra az estére, amikor Imrédy Béla akkori miniszterelnök, elmondva, hogy merre megy az uj határ, felsorolta a visszatért városokat és a meghatottságtól hosszabb szünetet tartva, felemelt hanggal befejezte: " És- Kassal" - Kassáréi ma mint szimbólumról beszél— t«m. Szimbólumnak érezte és nevezte meg az akkori miniszterelnök is. Az ősszel visszatért magyar területről általában, mint Felvidékről szokás ma beszélni. A megjelölés téves. A Csallóköz éppúgy nem volt soha Felvidék, mintahogy nem az a Kis Magyar Alföld visszatért része, vagy Komárom. Ungvár, Munkács sem Felvidék, hanem a Nagy Magyar Alföld pőrémén néprajzi határszéli magyar városok és az a terület, amely tőlük délre esik és Csehszlovákiához tartozott, sohasem volt Ruc zinszkó. A történelmi és földrajzi hibák luxusát nem engedhetjük sem magunknál: sem másoknak. Az anyaországhoz novemberben visszatért területeket a csehek vér nélkül szerezték, meg. A vérnélküli visszatérésben a történelem logikája nyilvánult meg. Ez év márciusában visszaszereztük Ruszinszkót is, vele a gonö fidelissimát és az első szentistváni történelmi határdarabot, egyben pedig