Magyar Országos Tudósító, 1939. június/2

1939-06-16 [207]

• Kár lenne a szokásos siránkozásra kezdeni, hogy pusztulásunk dacára, mellyel Európát védtük, Európa milyen hálátlan volt. A magyar sors kemény volt mindig és sor sáriak kovácsa mindig maga a magyar volt. Csak saját igazi értékünk súlyát tudjuk a történelem mérlegéhe vetni, melyen semmit nem nyom mások sajnálkozása. I. Lipót alatt országos vonatkozásban a magyar szabadságnak, kassá vonatkozásban a város kiváltságainak már nyoma sincs. A töiök—német szerencsétlenséget a vallásháború bekoronázza. Kassa pedig szomorú nevezetességre tett szert. Csak egy példa: A kassá osztrák-német kapitány körlevelein bitófa és kerék a jelvény és Kob császári parancsnok a kassai piacon huszonkét magyar huzat karóba, negyvennek veteti a fejét, a többit elevenen vetik tűzbe ős hurcolják meg lófarkon. A magyarok sem maradtak adósok. Elfogják Kobnak egy ezredét és harmincnyolc tisztből harminchetet karóba húznak. A szörnyű helyzet napról-napra r-sszabb, végül Thököly Imre kibontja a szabadság zászlaját, az agyonsanyargatott és kínzott magyarság pedig rohan táborába. Tkököly nem vallásháború, hanem szabadságharo jegyében bontotta ki zászlaját, amivel azonnal megnyerte a magyar katholikusságot is. Thököly ostromolja Kassát s a város polgárai megrohanják a császári sereg tisztjeit és megnyitják Thököly előtt a kapukat- Néhánjr év múlva Rákóczi hivja ujabb szabadságharcra a nemzetet, Zászlói alatt együtt harcol a magyar, ruthén és szlovák nép. Sok dicső győzelem, sok szomorú vereség. Kassa sokszor cserél gazdát, mig