Magyar Országos Tudósító, 1939. június/2

1939-06-23 [207]

/••Vitéz iY

olosváry-Borcsa Mihály sajtókamara! elnök beszéde a kamara igazgatóyálasztmányi ülésén. Folytat ás 2./ Fegyelmi bir

ű

ság

: Az uj ságirói főosztály részéről rendes tagok: Benda Jenő, Elekes Boldizsár, Halász Sándor, Makkal János, N

a

gy Imre /Debrecen/ Oláh György,'Pető Sándor, Pogány Béla, Thury Zsigmond /Kaposvár/ vitéz Vass Sándor, Póttagok: Kapy R

e

zső, Mayer Emil, P

e

ller Károly, Szabó Pél /Miskolc/ Tarr László, A kiadói főosztály részéről rendes tagok: Bangha Béla, Bárczay Jánoa /K

a

ssa/ B

e

rkes Róbert, Eólya Sándor /Debrecen/ Pósch Béla, K

0

vács R^zS^ Kun Béla, Megay-Meissner Károly /Püspökladány/ Móricz Miklós, vitéz Scheftsik G

v

örgy /Szolnok/ Póttagok: vitéz Galamb Sándor, Pajzs Ödön, ígEkay B

e

rnát, ifj. Szigethy Gyula, Thurzó-Nagy László, Az igazgatóival asz tmány ezután Gáspár J

0

nő főtitkár előterjesztésében a tagdijak kérdését tárgyalta. Több hozzászólás és indítvány után a választmány elfogadta az elnökség által előterjesztett javaslatot, A válastmány ülése, amely mindvégig lelkes hangulatban folyt le vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály elnök zárószavaival ért véget ,/MOT/Na. ÁTADTÁK I:.I:EDY BÉLÁNAK BUDAFOK VÁROS DIS ZPOLGÁ-vSÁOT OKJAtVELÉT • . ja fok •• ',ro- -S^cíi T-r.'dy H'/.á "Íz. • l

x v'• • ~>

Y

' J-o

x

J

"a^z tyi -y, ... \~ ? '«-••' • i>

c ""'

s/r

' rn ; - Fathr malmán közjegyző ünnepi boszo'det mondott, melyre vitéz Imrédy Béla ny, miniszterelnök a következő beszédet mondotta: '- Mélyen tisztelt Díszközgyűlés ! Amikor az embert megtiszteltetés éri, első szava a köszönetnek a szava, Ün IS elsősorban hálás szflröwel köszönöm Budafok'város közönségének azt a megtiszteltetést, hogy d i s zpo lg ár áv á v ála s zt ott, - Köszönöm ezt a mai ünneplést is. Köszönöm a polgármester urnák és az ünnepi közgyűlés szónokának meleg szavait, amelyekkel engem illetni szívesek voltak, és amelyekre legyen szabod néhány sz val válaszol nom. Amikor * Aidaf ok város ós az országnak több városa ós községe megtisztelt azzal, hogy díszpolgárává választott, a tavalyi novemberi időkben , természetesen foglalkozni kezdtem azzal a kérdéssel, hogy mi lehet a kivált

0 oka ennek a fölém megnyilvánul

0 tiszteletadásnak és ragaszkodásnak. Az elsődleges ok bizonyára az volt, hogy husz esztendő óta először tudtunk végre mi magyarok örülni. Először éreztük, hogy a magyarságnak ütja, amely idáig mintha a mélységben haladt volna, a magasságok felé Ível. Az örömnap kiváltotta belőlünk az összetartozásnak az egyraás- iránt val° szeretotnol: érzését, az örömnek azt a hatását, hogy valami jet akarunk cselekedni másokkal szemben, adni aláírunk másoknak és, minthogy a sorsnál: kegyelme éppon engem állított oda akkor a kormányrúdhoz, velem s zömben nyilvánult meg ez annak a ker mánynak fejével szemben, amely, akkor az ország sorsát alkotmányos felelősség mellett intézte, ^n ebben a nagy magyar összefogásnak szimbólumát; xaíom, annak s zimbolumát, hogy mi magyarok az öröm hatása alatt egymásra ta ialtunk és ennek hatása * alatt adni akartunk, -egyebet, nem tettem, mint a kötelességemet , y. hagy azt az eredményt, amely akkor elérhető volt és a nM elvnek akkori A érvényesítése acllett más. eredmény nem ls volt elérhető, a lehető leg' kisebb áldozattal érjük el. /Folyt.köv./