Magyar Országos Tudósító, 1939. június/1

1939-06-11 [206]

FELAVATTÁK KÖLCSEY FERENC SZOBRÁT. A Himnusz halhatatlan költőjének Nagykárolyban 1897-ben felavatott szobrát a románok a megszállás alatt lerombolták. A főváros az eredeti, szobor alkotóját, Kallós Ede szobrászművészt megbizta, hogy Kölcsey Ferenc szobrát ujramintázza, az ércszobor elkészült s vasárnap délben ünnepélyes külsőségek között avatták fel Budán a Batthyány-téri park közepén. A nemzeti szinü drapériával beborított szobor talapzatát délszaki növények díszítették, kétoldalt a főváros diszrúhás hajdúi állottak sorfalat s. a megjelent előkelőségek a szoborral szemben, s jobb és baloldalán helyezkedtek el. A park körül diszrúhás rendőrök vontak kordont, mely mögött sokezerfőnyi közönség nézte végigaz ünnepély lefolyását. A park fáin az ország és a főváros zászlós cimereit helyezték el s a szobor mögött két hatalmas zászlót lengetett a szél. Az ünnepélyen a felsőházat Szapáry Lajos gróf, a képviselőházat Putnoky Móric háznagy, a kormányt ós a miniszterelnököt Pataky Tibor dr. államtitkár, a fővárost Morvay Endre dr. alpolgármester és Mémethy Károly dr. tanácsnok, a Magyar Tudományos Akadémiát és a Kisfaludy Társaságot Voinovich Géza, Szatmár vármegyét Streicher Andor dr. alispán, a kultuszminisztériumot Stolpa József államtitkár, a magyar református egyházat Balogh Jenő v.b.t.t., a tiszántúli református egyházat és a debreceni főiskolát, melynek Kölcsey növendéke volt, Révész Imre ref. püspök, a debreceni Tisza István Tudományegyetemet Bacsó Jenő dr,, a Petőfi Társaságot Havas István alelnök, a Gyöngyö3sy István Társaságot Szabó Géza és Garzó Nándor képviselték. A megjelent előkelőségek soraiban foglaltak helyet Ugrón Gábor, Herczeg Ferenc, a Kölcsey-család számos tagja, Finkey Ferenc, Kéky Lajos és még sokan mások közéletünk előkelőségei sorából. A szobor baloldalán sorakozott fel a Munkácsy-utcal Kölcsey- gimnázium növendékeinek küldöttsége, darutollas sapkával. Az Egyetemi Énekkarok Vaszy Viktor vezénylésével a Magyar Hiszekegyet énekelték el, majd Kornis Gyula titkos tanácsos, a Kölcsey Ferenc szoborbizottság elnöke mondott emlékbe3zédet. - Ahitattal sereglettünk ide az ország minden égtája felől emlékmüved elé - mondotta - amelyet a kegyetlen sors immár másodszor lepleztet le, Kölcsey Ferenc, Ma is elevenen élsz nemzeted lelkében: fáklyahordozója és lelkiismeretóbresztője vagy a magyar éjszakában, amely ma még sötéttebb, mint amilyennek a te féltő szellemed látta. A haza állapotán ós ennek megjavításán töprengő nemes alakod most itt szemben ül annak az országgyűlésnek fényes házával, amelynek pozsonyi elődjében, °jh sokszor hangzott siri és lelkiismeretébresztő szavad. De a haza romlott állapota miatt nemcsak terméketlen könnyeket is sírtál, hanem termékeny cselekvésbe is fogtál, kiáltál a közéletnek küzdőterére, vállalva ennek minden izgalmát, szenvedését és hálátlanságát. Az irodalom terén kiábrándulva az antik klasszicizmusért való egyoldalú rajongásból, a nemzeti hagyományoknak,az eredeti népi magyar szellemnek és formának kultuszát követelted mint az igazi nemzeti irodalom ősi forrását: ugyanígy a politika terén a nép jogainak voltál leghatalmasabb szószólója, A politika torén lebontani iparkodtál a régi rendi társadalomnak az egyes nóprétegeket egymástól elválasztó falait, megszüntetni a jobbágyrendszert, diadalra juttatni a jogegyenlőség elvét és a magyarságot fenntartó paraszti osztályt saját földhöz juttatni. -Az alkotmányos szabadságért ós a köznép jogaiért küzdöttél, de mindig elvi alapon. S amikor választóid elveiddel ellenkező politikai magatartást követeltek tőled, inkább otthagytad az országgyűlést és visszavonultál, semhogy elveidet megtagadtad s oly politikát követetói volna, melynek következtében "az ország sebeit csak sokasodihatni" hitted* » Nemes ós biztos öntudattal, egyben a föIgényes lelket jellemző szerényig seggel mondottad az országgyűléstől búcsúzó beszédedben: "Távol vagyunk 1V a büszkeségtől, magunkat csalhatatlanoknak gondolni. A velünk ellenkező ú véleményüektől sohasem kivántuk, hogy elveinknek hódoljanak: tőlük azt \h kérj Ük, bennünk csak a meggyőződés tisztaságát tekintsék. Vi"\ /Folyt.köv./ A^O