Magyar Országos Tudósító, 1939. május/2
1939-05-15 [205]
/Megkezdődött az ápolónők háromnapos kongresszusán Folytatás 1,/ Báró Apor Gizellába Magyar Vöröskereszt Országos főnökasszonya tartott ezután előadást "A'"magyar betegápolónők szociális problémái" címmel* ütaflt arra, hogy a megoldásra váró szociális problémák elsősorban a javadalmazás, a lakás, az ellátás, a munkaidő, a szabadság, a bánásmód, a társadalmi helyzet és végül a nyugdíj kérdéseit ölelik fel. Rámutatott arra, hogy hazánkban az ápolónőkkel csak egyetlenegy, még 1876-ban létesült törvény foglalkozik? amely az ppolónőkot égysorba helyezi a mosogatónőkkol, cselédekkel ós más kisegítő személyzettel. Azóta megváltoztak a viszonyok és teljes joggal tartanak az ápolónők igényt arra, hogy ebből a rangsorból kikerülj ének* lontosnak tartja a bárónő az ápolónők szakszerű kiképzését, de ugyanakkor megfelelő szociális reformok bevezetését 0 De a legfontosabb szociális probléma az előadónő szerint az ápolónő anyagi javadalmazása c Sajnos Magyarországon az ápolónők átlagos havi f 1 zetés/.20-30 pengő között mozog, nem számítva a lakást ós élelmezést. Ez a jövedelem nagyon silány, ha tekintetbe vesszük, hogy egy ápolónőnek milyen felkészültséggel kell rendelkeznie, ha becsületesen el akarja látni munkáját; amely nemcsak fizikai, szellemi, hanem lelki vonatkozású is. A beteg szempontjából nagyon fontos, hogy az ápolónő derűs, megelégedett legyen és szívvel-lélekkel szentelje magát a gondjára bizott betegnek. Rámutatott a bárónő a nyugdíjjogosultság hiányára is, amely szintén nagy sérelme ennek a derék és fontos munkát végző női társadalomnak. Kitért az előadás arra is s hogy a szabadságkérdés nincs rendezve, Az ápolónő minimálisan tizenkét órát dolgozik naponta, de legtöbbször 24 ós 36 órai szolgálatot kell'ellátnia és Így fokozottan rászolgál az időnkinti felfrissítő ' pihenésre « Nagyot* sok kívánnivalót hagy maga után az ápolónők élelmezése Ise Hangsúlyozta, az okleveles ápolónők számát szaporítani kollono, hogy ily módon a túlzott munkaidő csökkenésével bizonyos fokig enyhüljön a súlyosan megterhelt ápolónők helyzet^ amely még a háztartási alkalmazottakénál is s:!ralmasabbo A továbbiakban külföldi példákra hivatkozott báró Apor Gizella ós kérte a hatóságok támogatását a tízezer dolgszó nő jogos kívánságainak teljesítésére» Nagy tetszéssel fogadták a kongresszus résztvevői a magyar ápolónők bajait feltáró előadást, amely után Menlch AloJZia vöröskeresztes nővér beszélt az átpolónőkórdés külföldi rendezéséről. Rámutatott arra, hogy különösen az északi országokban a hatóságok nagy gondot fordítanak az ápolónők szociális helyzetének feljavítására, A legtöbb országban többhetes fizetéses szabadság áll az ápolónők rendelkezésére^ Nagyon fontos lenne hazánkban is bevezetni külföldi mintára az állami nyilvántartás 'kötelezettségét 0 Az előadó szerint külföldön az ápolónők összehasonlíthatatlanul jobb viszonyok között élnek, mint a magyarok. A következő előadó dr. Mészáros Gábor, a gyulai állami kórrház igazgatófőorvosa volt, aki "Az ápolónőkórdós és az ápolónőkópzós a gyarkoriatban" cimü tanulmányában rámutatott a szakszerű ápolónőképzés nagy jelentőségére s ennek gyakorlati vonatkozásaira, - dr, Generzich Antal egészségügyi főtanácsos, a hódmezővásárhelyi kórház igazgatója szólt hozzá a felvetett kérdésekhez és ugyancsak a szakszerű kiképzés fontosságát hangsúlyozta o Dr e Johan Béla elnök külön-külön megköszönte az előadásokat és felszólalásokat és ezzel a kongresszus első napjának programja véget ért, A megjelent előkelőségek között voltak: Széli Józsefné ny. miniszter feleaége, Simon Elemér, a Vöröskereszt elnöke, Lukács Sarolta alelnök, gróf Hunyagy Józsefné, Ibrányi Alice, a Vöröskereszt ny. főnökasszonya és még másox„ f kedden, ugyancsak öt óual kezdettel folytatódik a kongresszus; ezúttal dr, Czapik Gyula p, protonotárlus elnöklésóvel szólalnak c fel: Hordó Hilda nővér, Biberauer Richárd igazgató, Vukov Józsa, Balázs Flóra, gróf Thoroczkay Péterné, Keller Lajos, a Stefánia igazgatója, ? Kas les Mária, Babos Márta és Boros Margit, /MOT/SY.
