Magyar Országos Tudósító, 1939. május/1

1939-05-11 [204]

MAGYAR CRSZAGOS TUDÓSÍTÓ Huszadik kiadás c ; Budapest, 1939, május 11, \&:& .') (J, ] XXI. évfolyam, lo7. szám. POLITIKA A MÉP VIGADÓI NAGYGYŰLÉSE, F o 1 y % Q Us 6^ jövőjének szolgálatába vállaltam*" - Erős megfontolás után, ha nem is olyan fiatalos orővel, mint husz évvel ezelőtt,""de legjobb meggyőződéssel vállalkoztam újra husz esz­tendő után. Akik ismernek és bíznak bennem, kövessenek. - A világ emberisége^ a nemzetek os az országok a haladás út­ját járják, A ml utunkat és a nemzet vezetőinek útját érzésem szerint történelmünk és a történelem által belénk • esepegtetett magyar érzés je­löli ki. " - Mi minden korban meg tudtuk állni a helyünket Európában es minden korban magyarok is tudtunk maradni. Ez a ni utunk a jövőben is • - Amilyen végzetes lenne fel nem ismerni az emberiség mai nagy szociális átalakulásának természetét ós azt, hogy ez tornészotadta, ter­mészetszerű átalakulás, amilyun végzetes lenne obb e az átalakulásba be-" le nem ill esz kedni és ve le e gyü tt rtem fe j lődni, s"ő¥ igyekezni" tudásu nk­kal " os kepossljgeifd^ko"l~'"éT3je áTXani, éppen "olyan végzetes lenne a mulT ^ t al, a változó korokat átélt nemzeti haladással, tradíciókkal szakítani , Ezek nyomán alakul'ki a mi jövőnk. Haladás és tradició ogyszoifS. ^zt kell szem előtt tartani, különösen olyan országban, amelynek alkotmánya és tradíciója a simulékony s ág ot magánviseli és alkalmas a haladásra. Mind unt a maga természetes fejlődésében kell megélni és folytatni, - Nem szenzáció, nem kivételes és nem forradalmi az. hogy min­den' mindig ujjá»>alakul es fejlődik . De ugyanekkor mindig egydzon nemzet­neki a nemzeti folyto osságbol kiszakithatatlan fiai vagyunk, s amit át­vettünk őseinktől, azt átvisszük a jövőbe is, - Ebben az értelemben látom én egyszerre a távoli'jövő és a kö­zeljövő föladatait, mert ezek egymástól elválaszthatatlanok. Egy nagy nemzetnek, amaly nagy múltra tekint vissza, amelynek hivatása oá jövője van Európának ezen a helyén és amelynek orejót, becsülotosségéVés egye­nes uton való haladását a'külföldön megbecsülik - őzt tudori és "láttam ­nem szabad ugy cselekfrnie, ugy elvállalnia valamit, hogy no gondoljon m.osszo-hosszú nemzedékekkel előre. - A jövő nemzedékek elvárják tőlünk, hogy helyesen cs eloldd ­j ünk az ő érdekükben és annak a Dunamodoncének az érdekében, amelybe az Úristen állított és amelyet Szont István megalkotott. - Az események gyorsan peregnek és változnak a világban és sok­szor varinak olyan pillanatok, amikor a felelősségteljes állásban lévők­nek órák, sőt percek alatt határozni kell kérdésekbon, aúolyékben alig kérdezhet meg valakit és imélyekre felhatalmazása sincs. Ezért kértem már szegődi beszédemben nemcsak a magam, de minden felelős állásban lé ­vő részére bizalmat, több bizalmat,'hitet a nemzettől. Bizalmat, minderi magyar részéről minden magyar iránt, ami kiterjed nemcsak'a felelős ál­lásokban lévőkre, do szerte-szét az egész társadalomra is. Bízzunk abban hogy; minden magyar ember elvégzi a maga helyén azt, amit minden más na­gy ariember elvégezne ha helyébe állana. ; ^ - Rossz az, ha a vezetők elbízzák magukat és rossz, ha a ve­k^zetőtől távolállók, akik nem tekinthetik át a részleteket, bizalmatlanok. /Folyt, köv./

Next

/
Oldalképek
Tartalom