Magyar Országos Tudósító, 1939. április/2

1939-04-22 [203]

TIGZA ISTVÁN SEREGLAKOMA. PRO BO MŰ! A Tisza István serlegvacsoráról későbbi kiadásunkban számolunk be. Itt adjuk az ünnepi be­széd szövegét, amelyet Széchenyi Bertalan gróf, a Felsőház elnöke monáiott, Széchenyi Bertalan gróf, a felsőház elnöke, kezében a Tisza István emlékserleggel, a következő ünnepi beszédet mondotta: - Az a férfiú, akinek áldott emléke előtt születése és ha­lála napján évről-évre mélységes kegyelettel h°dólunk, az igazi emberi nagyság^ a hősi kötelességteljesítés ás az önfeláldozó hasaszeretet nagyszerű példaképe, Tisza István személyében megelevenedik a magyar mult legtöbb tündöklő erénye, életében és küzdelmeiben visszatükröződik a ma­gyar jelen rengeteg feladata és nehézsége, bukásában pedig figyelmeztet a magyar jövő örök bizonytalansága. - Megelevenedik személyében a magyar mult. Mindazokat az értékeket, melyeket fajunkból évszázadok termeltek ki, megtestesítve lát­juk benne. Hamisítatlan magyar egyéniség; a magyar föld, a magyar faj, a magyar lélek és a magyar gondolat forró szerelmese ás büszke képviselője, ellemén ezer év ádáz küzdelmének és fényes dicsőségének kitörölhetetlen bélyege. Kultúrája ép oly magas szinvonalu, miként mélységes kereszténysége. Európai, tehát kere^tény, de mégis elsősorban és mindenekfelett magyar. Szert ha azt mondq.fi. tisza István, annyit jelent, hogy magyar. - Élete, kkzdelme az örök magyar jelen. Beleolvad nemzete történelmi küldetésébe. Felöleli a magyar élet mini en alapyető kérdését. Problémái a mi problémáink. Keltről elszakadva, Nyugatnak teljesen soha be nem hódolva, két hatalmas ellentétes világ ütközőpontján megállani és fenn­maradni, - őseink vérrel szerzett örökségét és évszázadok megszentelt ha­gyományait sértetlenül fenntartani, - a nemzetközi és a t ár s ad almi rendnek ©gyaránt veszedelmes forrongásai közepette a magyar fajiságot és lelkisé­get mint külön szint és külön értéket az emberiség javára átmenteni ­nehéz sors, súlyos feladat, a mi sorsunk, a mi feladatunk. Yalóban acélos lélek, megfeszített munka, SZÍVÓS küzdenitudás, sőt sokszor halálmegvető bátorság kell ahhoz, hogy Tisza István mindtájára ezen a földön élni, kötelességet teljesiteni és ha kéli, halni tudjunk, - Bukása rávilágit a magyar jövő örök nagy kérdőjelére. Tanítása kemény szó, mert a tárgyilagosság, az önuralom és az állhatatoság szükségességét hirdeti a délibáb népének. A nemzet erejét felemésztő foly­tonos széthúzás a pusztulás biztos utja, jövőnket egyedül csak a komoly összefogás, a lelki egység és a testvéri együttműködés biztosíthatja. Mindenkor, de különösen ma, a mindjobban elmélyülő világ-válság idején, ennek a megvalósítása a legéletbevágóbb és a legsürgősebb nEmzeti feladat. Ettől függ jórészt a magyar jövő, melyet mindannyian szebbnek és boldo­gabbnak ki vélnünk látni, melyért mindenkinek - Tisza példájára - a leg­nagyobb áldozatot is hősies lélekkel kell vállalni. - Ez Tisza István személye, élete, küzdelme és bukása mul­tunk, jelenünk és jövőnk tükrében. - Tisza a harc embere volt. Élete a küzdelmek szakadatlan sorozata: belső ellenfelek, külső ellenségek és nem utolsó sorban a vég­zet erőivel szemben. - Küzdelmeinek egy tekintélyes része a magyar alkotmányos élet középpontjában: a parlamentben zajlott le. Kegyetlen rendelése a sors­nak, hogy bár nálánál ősi közjogi intézményeinknek mélységesebb tisztelője, i a parlamentáris kormányzatnak meggyőződésesebb hive, az ország ügyeinek pedigjragyogőbb tehetségű intézője alig akadt, idejét és energiáját emel­ik kedett, nemes szellemi küzdelem és lázas alkotómunka helyett nagymértékben giaz ellenzék obstrukciója elleni kilátástalan, ádáz harc kötötte le, . / •. . /Toivt-köv./ nn

Next

/
Oldalképek
Tartalom