Magyar Országos Tudósító, 1939. március/2
1939-03-23 [201]
/ JAROSS AUDOR MINISZTER VITÉZ TÓTH ANDRÁS KÉFVISELÖI BESZÁMOLÓJÁN. Folytatás 1./ Jaross miniszter meleg szavakkal köszöntötte az egybe-' gy'lt munkásságot, majd azzal kezdte beszédét, hogy olyan területről jött, amelyben ellenségektől körülvéve* megtanulták, hogy mit ér az ember. Nem a ruha a lényeg - mondotta - nem a gazdagság, az értéket nem á külső jelenti, hanem a belső érték. A nemzet ellenségek gyűrűjében csak ugy tudja megállni'a helyét, ha polgárai belsőleg is értékesek és megvan bennük a nemz.thüség. Mindig azt tartottuk szem előtt, tekintet nélkül rangra és foglalkozásra, hogy ki, mennyit dolgozik a nemzet érdekében. De felvidéki munkástestvéreink mellett figyeltük a caDonkajország munkásságának helyzetét ls. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy körtes-szólamokat intézzünk az emberekhez. Eniiek az ideje már régen lejárt. Aki még ma is hiaz a kortesfagások eredményében, az menjen vissza a politikai múzeumba. l/Ti láttuk Csehszlovákiában, mit jelent a kortesszólam és mi az értéke annak, ha őszintén, mint ember az emberhez szólunk valakihez» Sokszor állott a felvidéki magyarság kortesszóla^tpergőtüzében és áll még ma ls ott^ ahol kisebbségben él, de már nenTTílsz az ígérgetésben, annak Ideje lejárt. A felvidéki magyarság kiábrándult az Ígérgetésekből és azt mindig kellő értékére szállította le. - A munkásság sorsát figyelve láttuk, hogy a munkásság többnyire mostoha gyermek volt a társadalomban. A békeidők kormányzásának súlyos hibája volt, hogy elmulasztott foglalkozni a munkássággal ós a nemzetközi szociáldemokráciának engedte át. Husz év tapasztalatából beszélek, amikor állítom, hogy a nemzet) özlség jelszavába burkolt osztálygyűlölet nom tudta megmételyezni a magyar munkásságot, amelyet a csehszláfoják demokrácia, másodrendű polgárokká degradált. Mit Is jelent a szocializmus9- folytatta fejtegetéseit Jaross Andor. * Jelent társadalmi felelősségérzetet, amely nem engedi kiélezni az osztályellntéteketi A felvidéki magyarságot is az oázt-ályharccal akarták széjjel-választani, azokkal a lejárt jelszavakkal, amelyeknek, ha odaadjuk magunkat, nem lesz ereje a kormánynak^ a nemzetnek a magyar jövendő számára. Kell lenni egy másik útnak, amely felemeli a magyar munkást ós ez a nemzeti szolidarlzmus útja* Az egyenrangúan megszervezett hivatásrendek társadalmát kell megteremteni, nem az osztályok szemszögéből kell az embert és a társadalmat nézni, hanem az egyetlen princípium, a munka szempontjából. Mindegy, szellemi, vagy fizikai munkáról van szó, mert minden munka egyenlő a nemzet szempontjából. Ezt az életformát akarjuk megvalósítani. - Ez az orezág forradalmakat élt végig, jött az ellenforradalom, amely elsöpörte a romokat, de elég-e ez, nem kell-e «. romok helyén uj világot teremtenie Szegeden született meg a nemzetben ez a felismerés, é ott vetették meg az uj magyar élet alapjait. Az ellenforradalom nem tudta mindenben elvégezni feladatát és Így most kell megteremteni a boldog élethez szükséges lehetőségeket. Most az a kórdós, helyes-e az az ut, amelyet az ország Q0%-& követ és amely azt vallja", hogy fokozatosan kell felszámolni a mult hibáit és megteremteni a reformokat, hogy egyejhlS feltételeket kapjon minden dolgozni akaró magyaí». Pozitív munkát folytatunk s ez a pozitív munka küzdi le a negatívumokat, hogy boldogabb hazát teremtsünk. Tele vagyunk felelősségérzettel fajtánk Iránt és ugy érezzük, hogy az éhezés, a szegénység és a rongyosság fogalmát ki kell irtani a magyar életből. Egymást segitve kell kijavítanunk a nemzet épületének hiányait, hogy külső ellenség ne^tudjon erőt venni rajtunk. Uj magyar evangéliumot hirdetünk, a Magyar Élet Mozgalmát, amely abban különbözik a többi mozgalmaktól, hogy olyan erős tengelyt akar alkotni, amely mellé minden dolgozni akaró magyar gondolkodás nélkül odaállhat. Sok kritika éri ezt az mozgalmat olyan oldalról, amely a Négust siratta akkor 9 araikor az olasz proletárok kenyeréről volt szó és a bolsevistákat, amikor . Pranco Spauyolországoan kibontotta lobogóját. Ez a libaralizmussal szövetkezett szociáldemokrácia zokogott akkor is, amikor Csehország kezdett' y|fl( recsegni-ropogni, A történelmi e semények' azonban götídülnel: a maguk utján, hiába fog össze a demokrácia. /Folyt.kcv./
