Magyar Országos Tudósító, 1939. február/2

1939-02-22 [199]

FŐVÁR OS /K ö zg y ü 1 ó s. Folytat ás.1./ Én tehát ezt a választást - hangsúlyozta a továbbiakban Bódy László dr. alpolgármester - nem az eddig végzett munka jutalmának, hanem a. jövőben reámváró feladatok tekintetében előlegezett bizalomnak minősítem és erős fogadást teszek, hogy minden erőmmel, teljes szivemből ós teljes lelkemből arra törekszem, hogy ennek az előlegezett bizalomnak megfeleljek. Ennek a célnak a szolgálatába állítom tapasztalataimat, szerény tudásomat, minden gondolatomat ós tdogszálamat. - Pedig jól tudom, hogy nem könnyű feladatra vállalkozom, egyrészt mert ma a székesfőváros pénzügyi politikáját elsősorban a Szociális gondolat szolgálatába kell állítani, másrészt, mert olyan férfiúnak az öröke vár reám, akit a közgyűlés mindig nagyra értékelt. Lamotte Károlyhoz engem nemcsak a barátság szála fűz, hanem mint egykori hivatalfónökömhöz, a közvetlen megismerés ós értékelés is kapcsol és ezért tudom, hogy akinek hivatali elődje Lamotte Károly volt, az fokozott gondosságra és körültekintésre van kötelezve, hacsak nómikép is pótolni akarja azt a hiányt, amit az ö kiválása a közszolgálatból a főváros életében okozott. De azt is tudom,hogy a polgármester u*fés a közgyűlés bizalmára és támogatására mindenkor számit hatok'ós ez ad nekem erőt ahhoz, hogy a támadt ür betöltésére vállalkozzam. - Tisztelt Közgyűlés! A mai nap olyan nagyjelentőségű számomra, hogy ez késztet arra, hogy a közgyűlés szíves engedélyével szokásomtól eltérően - néhány szót magamról is száljak. Méltóztassék tehát megengedni,hogy uj állásomat határkőnek tekintve - rövid visszapillantást vessek eddigi pályafutásomra. - Pályám huszonnyolc évvel ezelőtt csakúgy Indult, mint ahogy általában szokott. Időben lettem segédfo;"Imazó, majd fogalmazd és nem lettem hamarább, de később sem tanácsjegyző, mint mikor sorrakerültem. Hogy már fiatal fogalmazókónt - amint; mondani szokás ~ jó munkaerőnek számítottam, s a közigazgatás tudományában valamire vittem, ezt első hivatali főnökömnek ós szeretett tanítómesterem lek, boldogult Rózsavölgyi Antal kerületi előljáró urnák köszönhetem,akire mindig hálás kegyelettel gondolok. De hasonló szeretettel gondolok későbbi főnökeimre, uéhal Sallay Árpád tanácsnokra és főként Csupor József ny.tanácsnok úrra, aki engem a szürke tömegből kiemelt és olyan helyre állított, hogy módomban volt már tanácsjegyző koromban a törvényhatéság különböző fórumai előtt a főváros költségvetését és általában pénzügyeit képviselni* Neki és Lamotte Károly akkori tanácsnokomnak köszönhetem, hogy a törvényhatóság figyelme hamarosan reámterelődött, aminek az lett a következménye,hogy az 1931.avi általános tisztújítás során ŰEI. osztályú tanács jegyzőből tanácsnokká választottak. A bizalomnak oly nagyfokú, nem is remélt - megnyilvánulása volt ez irányomban, hegy alig-alig tudtam az uj helyzetet valóságnak elfogadni. - Ma nyolcéves tanácsnoki ao.lt áll mögöttem és ha a mai napra tekintek, hivalkodás nélkül mondhatom,, hogy amikor a közgyűlés alpolgármesterré választott, egyúttal Ítéletet mondott tanácsnoki müködógrem felett és ezzel a választással kifejezésre juttatta,hogy arra a bizalomra, amiben a törvényhatóság tanácsnokká választásom által részesített, nem lettem érdemtelen. - És ez a körülmény jogosit fel arra, hogy a közgyűlés változatlan bizalmát - mint működésem létalapját és forrását - továbbra ls kérjem, mert ugy érzem, hogy harmonikus m—'k. - amire mindenkor törekedtem ós törekedni fogok - csak a kölcsö .ös bizalom ós megértés I

alapján képzelhető. - De ez a közigazgatási mult és a r.ai nap maradandó emléke kötelez arra is, hogy az önkormányzatot - amelynek közpályámon min|\ dent köszönhetek - és az önkormányzat érdekelt mindenütt és mindenkor 1 fenntartás nélkül képviseljem. /folyt, köv./