Magyar Országos Tudósító, 1939. február/2

1939-02-22 [199]

Benárd Ágost Teleki Pál gróf miniszterelnököt üdvözölte. Felelevenítette az összeomlás utáni időket, amikor Teleki Pál gróf mint külügyminiszter, majd mint miniszterelnök dolgozott az grszóg ujjá­teremtésén, A trianoni békeparancs diklálói azt hitték,hogy sirkövet hengerítenek fölénk, de ez a nemzet a nehéz időkben összekovácsolcdott akaratban és elhatározásban, s megmutatta, hogy élni tud, A mai napon megalakult Magyar Slot Pártja támogatásával a keresztény erkölcsben , fogant, szociális tartalommal telitett nemzeti és népi gondolat jegyében Teleki Pál gróf tartja kezében a zászlót, akinek mi egységesen hüsegcs katonái vagyunk, A nagy tetszéssel fogadott szavak után Teleki Pál gróf miniszterelnök válaszolt ga pohárköszöntőre; - Benárd Agóst barátom - mondotta a miniszterelnök ­régi emlékeket idézett fel, de nem is tűnhetnek fel réginek, mert hi­szen tulajdonképen ma azt az utat járjuk, - mások a mérföldkövek, de az ut nem változott meg. Ez az ut rögös volt, azonban lassankint javult, simult és amint a dombra érünk, a látókör nagyobb és kevésbbé ködös a kilátás, As hogy ide eljutottunk, a magyar íicar ásnak, as ősi magyar erőnek az eredménye, - Voltunk már a történelem során sok mindenféle bajban, ha visszatekintünk multunkra eret meríthetünk belőle, mert látjuk, hogy mindig újra és újra születtünk, erősödünk, élünk és megtartjuk a magunk helyét itt a Dunamodencében azokkal a feladatokkal, amelyet az Úr­isten nekünk rendelt, - Azt, hogy ezt as utat igy járhatjuk, azoknak a férfiak­nak köszönhetjük, akik ezt!egyengették* A feladatok eleinte politikaiak voltak, később gazdaságiak, ma mindankább felölelik a társadalom min­den egyénének szolgálatát, is t ápolás át* Ma én - hogy sportkifej eséssel éljek - bizonyos edzéssel állhatok' bc a munkába és ezt nemcsak a régmúlt időknek köszönöm, hanem Imrédy Béla barátomnak is, - Egyszer, amikor az egyetem épületéből kijöttem, el­ütött egy autó, köröskor ül poros lettem, de a kalap a fejemen maradt, a könyv és a kesztyű a 'kezemben, s azután folytattam az utamat. Ez a $ep jut eszembe, amikor arra gondolok, hogy Béla barátomat is megpróbálta az autó elgázolni, de ő talpraállott, kalap a fején, könyv és kesz­tyű a kezében maradt, s folytatja útját,. - Én folytatni kívánom azt a munkát, amely a magyar tár­sadalomnak a kifejlesztését szolgálja. Politikai feladatunk as,hogy a mindennap szorgoskodása számára megteremtsük azokat a kereteket, ame ­lyek lehetővé teszi]: az egészséges fejlődést. Hosszú esztendőkön ke­resztül éltem a cserkészet mozgalmában, amely nem tett különbséget fiatal és öreg, vagy bármiféle rendű és rangú ember között, s őket a lé­lek hozta össze, A lélek tartotta össse őket, de mindig a nem'zeti gondolatban, a hitnek hátterével és abban gyökerezve, A lelkük formá­lásán dolgoztak külön-külön, de mindig egymást megértve, egymás lolkéfcX gazdagítva,'Ez as, amit rr á fiatalságtól várunk, ez az az igazi nem­zeti egység, amely után sóvárgunk, s amelyet a mai fiatalság talán jobb, tisztább uton koros, mint ml kerestünk a mi fiatalságunkban, /folyt,, köv,/ •

Next

/
Oldalképek
Tartalom