Magyar Országos Tudósító, 1939. február/1

1939-02-06 [198]

KÖZÜLÉSE, A Kisfaludy Társaság vasárnap délelőtt a Magyar Tudományos? Akadémia dísztermében tartotta kilenevenkettedik ünnepélyes közülését nagyszámú és előkelő közönség részvételével, Kz ünnepi díszbe öltöztetett dísztermet teljesen megtöltötte a közönség. Megjelentek a közülésen: József királyi hercegm az Akadémia elnöke, Hegedűs Lóránd, a kultuszminisztérium képviseletében Stolpa József államtitkár és Marjay Ödön min. tanácsos, özv. gróf Kiebelsberg Kunóné, Hubay Jenöné, Ravasz László, Horczeg Ferenc, a Petőfi Társaság képviseletében Havas István alelnök, a Debreceni Csokoaay Társaság részéről Papp Ferenc professzor, Horánsfeky Lajos, Pintér Jenő, Angyal Dávid, Mellen János, Petrovics Elek,. Zilahy Lajos, Szász Károly, báró Szalay Gábor, Has»sányl Lajos, Ybl Ervin, Falu Tamás, Rédey Tivadar, Mohácsi Jenő, ott volt a társaság két uj tagja ls, Mécs László és Hankiss János. Az ünnepélyes közülésén Voinovich Géza mondott megnyitóbeszédet és fejtegetései során rámutatott arra, hogy mily változás állt be az utóbbi husz esztendő alatt az irodalomban. Külterjes gazdálkodás lett'úrrá - mondotta - a szellem terén: felületes sokat-olvasás és sokatirás. Vannak jeles Írók, de az irodalom tömege elsekélyült. Az előadás eleven, közvetlen, az elbeszélő forma ugy ki van csiszolva, mint huszharminc évvel ezelőtt a francia vígjátéké, de hiányzik a lélekelemzés, a gondolat, a humor, a tájrajz, ez utóbbi csak erdélyi Íróinknál van meg. Puszta mese tölti be a kötötteket állandó állomásokkal ugy, hogy az emlékezet alig tudja egyik regényt a másiktól megkülönböztetni, A multat is végigtariózták, de a történelmi elemefe sokszor érdekfeszítő regénnyel akarják összeolvasztani. Megszűnt a szellemi tulajdon tisztelete: a mozgókép ^össze-vissza szabdalja a világirodalom remekeit, s követi ebben a színház is. Amellett egy láthatatlan cenzúra lesl az iró minden szavát, mely rögtön destruktiv-ot kiált rá, ha a társadalmat bírálja, Pedig az Írónak az a feladata, fejezte be érdekes fejtegetéseit Voinovich Gézahogy kifejezze nemzetét és korát. Az elnöki megnyitó után Kéky Lajos, a titkári jelentést terjesztette elő,. Beszámolt jelentésében arról, hogy a nehéz válságórzéstol nyugtalanított világban a nyomasztó viszonyok árnyéka a Kisfaludy Társaságon is érezhető, A társaság mindent elkövetett, hogy tevékenységén?k bizonyságát szolgálhassa, lerótta a nemes érzések adóját azon az oltáron, amelyen az eresz ország áldozott Szent István emlékének, megünnepelték Kisfaludy Károly születésének százötvenedik évfordulóját, koszorút helyeztek sírjára és a Muzeum-kertben lévő emlékszobrára és ott voltak a Nemzeti Színházban s Csalódások díszelőadásán. A rádió emlékestjét is a társaság állította össze. Több más irodalmi ünnepre elküldte a Társaság a maga koszorúját, hozzájárult Kölcsey Ferenc centennáriurnának megünnepléséhez, ott voltak Földváry Gábornak és Bajza Józsefnek emelt emlékszobor felavatási ünnepségén, BaT^si Bálintnak az Esztergomi vitézek által létesített szobrának leleplezésén, Kelety Gusztáv emléktáblájának leleplezésén, Virág Benedek hamvainak végleges eltemetésén, Prohászka Ottokár végső nyugvóhelyére való helyezésén, Pékár Gyula ós Szabolcska Mihály síremlékének felavatásán, valamint Beöthy Zsolt ós Sajó Sándor emlékünnepén. A kegyelet érzése stigalta azt a mozgalmat is, amelyet Madách sírhelyének magyar földköz csatolásáért Indítottak, akinek emlékét a társaság különös kegyelettel őrzi, A Kisfaludy Társaság vezette őt be az irodalom ba Arany János karján, a^ársaság körében hozta létre Horánszky Lajos buzgolkodása ájköl

tő emlékéhez méltó uj sírboltot is. Voinovich Géza elnök már a visszacsatolás elején felhívta a kultuszminiszter figyelmét arra, hogy milyen fájdalmas érzést keltene a magyarság körében Madách sírhelyének elvesztése. Beadvánnyal fordult a társaság a határmegállepltó bizottsághoz, amelyben hangoztatták, milyen megalázó volna, ha anagy magyar ^költő sírja idegen ország területén maradna. A kilátások sajnos nem biztatok, ho;,y Álsósztre gova visszajutna hozzánk, de a társaság szívvellélekkel kitart emellett a nemzeti követelés mellett. /Folyt.köv,/