Magyar Országos Tudósító, 1939. február/1

1939-02-14 [198]

1. törvényszéki kiadás. Budapest, 1939. február 14. ELÍTÉLTE A KÚRIA DR. DÉNES ISTVÁN VOLT KÉPVISELŐT. Dr. Dénes István fővárosi gyakorlóügyvéd, volt nemzetgyűlési képviselő a választójogról könyvet irt, amelynek több kitétele miatt eljárás indult ellene a magyar állam és magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló sajtóvótség miatt. A büntetőtörvényszék, majd fellebbezés folytán a tábla is fölmentette Dénes Istvánt a vád alól, mert a könyv tartalma a magyar választójog kérdésében irt történeti eszmefuttatás, ólybirálat, - amely alkotmányos, nemzet- és faj védelmi célt kívánt szolgálni* A főügyészség semmisségi panasza folytán a kúria elé került ez az ügy, ahol dr. Kvassay Gyula tanácselnök tezetése mellett tárgyalták a bünpert. Dri Balogh István kir» koronaügyészhelyettes az Ítélet megsemmisítését kérte, mert a könyvnek főként az a része, amely hangoztatja, hogy a magyarság**ömét jobbára idegen anyagi és hatalmi érdekek miatt egyenesen kizárták az alkotmány sánc-ibólj továbbá a könyvnek az a része, amely arról szól, hogy . a magy arsógot a saját hazájában kisebbségi sorsba taszitják, a vezető poticiókból mellőzik, olyan valótlanságok* amelyek alkalmasak a magyar állam és magyar nemzet megbecsülésének csörbitósára? A kúria elfogadta a koronaügyész érvelését, az alsóbiróságok felmentő Ítéletét megsemmisítette, bűnösnek mondotta ki a vádlottat az államvédelmi törvénybe ütköző vétségben és ezért kétszáz pengő pénzbüntetésre Ítélte el. /MOT/ G. ELTŰNT A BÁNYÁBAN. Érdekes kártérítési perben hozott Ítéletet dr. Márffy István budapesti királyi törvényszéki biró. A keresetet, mint felperes, özv. Mrazik Ádámné nyújtotta be s ebben előadta

? hogy fér^e több mint két évtizeden ót az alperesként perbefogott Salgótarjáni Kószénbánya részvénytársaság bányavállalatánál működött mint bány nmunkás . Harminc esztendővel ezelőtt, pontoson 19o9 március 23-án este eltávozott a férje a lakásáról, mert éjjeli munkát kellett végeznie a bányában. Leszállt a bánya mélyére, de eddig fel nem derített módon a bánya aknájában eltűnt. Az asszony állítása szerint valószínűleg az okozhatta férje halálát, hogy az alperes bányatársulat az egyik elhagyott aknát nem takartatta le, néhai férje vagy ebbe, vagy valamilyen nagy mélységű víztartályba eshetett bele„Most kártérítést igényel, mégpedig az évtizedek óta lejárt összegek fejében 22ooo pengőt és a további időkre havi 56 pengő 8o fillér járadékot követel. Az alperes védekezése után a törvényszék három tény bizonyítását rendelte el. Először azt, hogy a felperes néhai férje tényleg meghalt-e, vagy eltűnése folytán holtnak nyilvánitották-e; másodszor azt, hogy Mrazik csakugyan az alperesi cég bányájában halt-e meg és harmadszor, hogy elhalálozása az alperes gondatlanságából következett-e be, A kihallgatott tanuk olyan vallomást tettek, hogy Mrazik este leszállt a bányába, ahonnan többé nem került elő. Közben lefolytatták a holttányilvánitási eljárást is, amely szerint Mrazik elhalálozásának legkésőbbi idpontját 19o9 március 3o-ban,állapították meg. Felhívást intézett ezekután a törvényszék a felperesként szereplő özvegyhez, jelölje meg a bizonyítékokat arra, hogy férfének halálát az alperes által okozott valamely gondatlanság idézte elő-. A felperesnő azonban ilyen bizonyítékokkal nem rendelkezett, ilyeneket meg sem jelölt. Ezekután a törvényszék az özvegyasszonyt kártérítési keresetével elutasította és mint fölperest a felmerült 2ooo pengő perköltség megfizetésére kötelezte. /MOT/ G.