Magyar Országos Tudósító, 1939. február/1

1939-02-08 [198]

1, törvényszéki kiadás. Budapest, 193 9. -február G. • r-r O.ASZ ÜGYVÉD KÖLTSÉG JEGYZÉKPERE EGY MONTECARLOI ALPERES ELLEN A MA" GYAR BÍRÓSÁG ELŐTT. Érdekes ügyvédi költségjegyzékperben hozott Ítéletet dr. Mortinovich Gé­za budapesti kir. törvényszéki biró, A perben felperesként dr. Vio Antal olasz ügyvéd szerepelt, oki Fiumében folytat ügyvédi gyakorlatot, e per­nek pedig Pauer Ernő Károly montecarloi lakos az alperese, akitől az ügy­véd költségjegyzék alapján 225oo olasz lírát követelt, A felperes a ma­gyar, illetve a budapesti kir, törvényszék illetékességét azzal igazolta, hogy a perbefogott alperesnek a Hermes Magyar Általános Váltóüzlet rész­vénytársaság budapesti cégnél 1.3oo.ooo pengő értékű valutabetétje van. Az alperes egyébként a kereset elutasítását kérte és azzal védekezett, hogy az olasz ügyvéddel költségei teljes kiegyenlítése fejében megállapo­dott olyként, hogy 15ooo lirát tartozik fizetni. Ebből ll.ooo lirát már kifizetett, a hátralékos 4ooo lirát kitevő követelésre pedig ezt meghala­dó ellenkövetelése van. E védekezéssel szemben a felperes előadta, hogy a 15ooo lirás megállapodás érvényét vesztette, mert az alperes a kikötött határidőn tul fizetett egy kisebb részletet ós a jelentősebb hátralék ki­egyenlítésével külön is elkésett. Egyébként a felperes előadta, hogy az olaszországi ügyvédek fasiszta szindikátusa már felülvizsgálta a költség­jegyzékét, azt a kereseti összeg erejéig helyesnek találta, tehát az Olaszországban érvényes jogszabályok szerint az expenznóta összegszerű­sége többé vizsgálat tárgyává a bíróságok által «em tehető. A budapesti kir. törvényszók e költségjegyzákpérben két előkér­dés eldöntését tartotta szükségesnek. Először azt, hogy alkalmaz and ók-e az ügyvédi ^költségekre vonatkozó olasz jogszabályok a jelen per elbírá­lásánál, máoodBBor pedig az, hogy kötelezőe-e a bíróságra "z olaszorszá­gi ügyvédek fasiszta szindikátusának a költségekre vonatkozó megállapí­tás a,­illetve ez a megállapítás összegszerüleg leszállith tó-e vagy sem. Az első kérdést a törvényszék igenlő módon oldotta meg, mert a felperes Olaszországban bejegyzett ügyvéd, a perek, amelyekre a költség­jegyzékek vonatkoznak, olasz bíróság előtt folytak. De különben is az alperes születése szerint olasz állampolgárnak látszik és az ügyvédi meg­bizás is 61 aaszorszagban keletkezett. A nemzetközi magánjog szerint a külföldi felek között külföldön létrejött ügyleteknél az illető ország jogszabályai ^irányadók ellenkező kikötés hiányában. A második előkérdés elbírálásánál a törvényszék kötelezte a fel­perest, hogy csatolja be az általa hivatkozott olasz jogszabályokat tel­jes egészében hiteles forditás.ban. Az olasz ügyvéd azonban e felhívásnak nem tett eleget, csupán a fiumei törvényszék elnökétől származó bizonyít­ványt^ cs atolt, amely azt tanúsítja, hogy az ügyvédi költségekre vonatko­zó számlát be kell terjeszteni az ügyvédek f asi szta szindikátusának. Ezt a bizonyítványt a budapesti kir. törvényszék nem találta megfelelő bizo­nyltéknak. Éppen ezért kimondotta a törvényszék, hogy a költségjegyzék egyes tételeit az érvényben lévő olasz jogszabályok szerint nem bírálhat­ta el. Ennélfogva a törvényszék a továbbiak során vizsgálat tárgyává tette a felperes által becsatolt költségjegyzék egyes tételeit, majd ité letet hozott, amely az alperest arra kötelezi, hogy a felperesnek tizen­öt nap alatt végrehajtás terhével fizessen 17931 olasz lira tokét, ennek ötszázalékos kamatát, a külföldi fizetésekre vonatkozó szabályok korlá­tai között és térítsen meg a felperesnek feltétel nélkül 6oo pengő per­költséget. /MOT/ G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom