Magyar Országos Tudósító, 1939. január/1

1939-01-09 [196]

- Az idok vegtelenjebenmegint elmúlt egy pillanat. A mi eletünkben egy hosszú esztendő. Ez a hosszú esztendő gazdag volt kiemelkedő eseményekben. Engedtessék meg nekem, hogy az idok végtelenjének e kis terminuskövénél megállva, a jogász szemével mérjem meg a kiemlkedö' események súlyát s azokon elmélkedve levonhassam belőlük a következtetéseket. - A világrend törvényei nemcsak fizikalak, hanem egyenlő fontosságban erkölcsiek is. Ezek a törvények abszolutumok: mert tőlük eltérés nem lehetséges és mert nem lehetnek másmilyenek, mint ahogy meg vannak szabva: isteniek, örökérvényüek. - Az emiitett két törvény közül örökérvényüeknek, megváltozhatatlanoknak általában csak a materiális világ törvényeit, a fizikai és mechanikai törvényeket szemlélik. Ezen a téren a kutató ember szerény szereppel beéri: megfigyeli a jelenségeket, igyekszik közöttük felfedezni az összefüggéseket, megtalálnljazt az alakot, amelyre a jelenségek, a világ sokféleségei visszavezethetők, de eszébe sem iut a jelenségek közös alapjaként felismert törvény éknek a megváltoztatasára törekedni. Ezzel szemben még nem lett általános annak felismerése, hogy az erkölcsi világrend törvényei is változhatatlanok. A legkülömbözőbb formában és tartalommal megjelenő, tekintélyes tömegeket magukkal ragadó szellemi törekvések bizonyítják, hogy az erkölcsi törvényeket nemcsak, hogy nem ismerték még fel abszolutaknak, hanem még a raegyáltozhatatlanságukban, örök érvényükben való hit sem általános. Innen van az, hogy különösen azokon a tereken, amelyeknek az erkölccsel való kapcso lata nem közvetlen: a társadalmi mozgalmakban és politikai törekvésekben találkozunk az erkölos örök törvényeiből le nem vezethető irányzatokkal, amelyek Ideig-óráig élnek, aztán vls zszahullanak az erkölcsi világrend egyetemébe* örök bizonyságául annak,hogy az erkölcsi világrendnek is megvan ugyanaz a gravltáolós törvénye, mint amelyet a materiális világrend ural* - Az a következetesség és sziger, amely az anyagi világ törvényeinek legjellegzetesebb prino ipiuma, az erkölcsi világrendben is ugyanolyan kérlelhetetlenséggel érvényesül. Ez a kérlelhetetlen következetesség az alapja az erkölcsi világrendben való hitünk megingathatatlanságának. - Az erkölcsnek, az általános jónak, leglényegesebb eleme az Igazság; az igazság megtestesülése anyagi, gazdasági vonatkozásban a jog. A jog tartalma tehát az igazság, mint erkölcsi jó. A jog: forma, a— melyben az erkölcs egyik lényeges eleme, az igazság obj e let 1 valód ott. A jog érvényesülésének szankciója a ki kényszeríthet őség, - Így tanítja ezt a jogtudomány - de ennél a megállapításnál nyilván azokra az esetekre gondol, amelyekben a jog érvényesülése bármilyen formában akadályba ütközik; vagy gondol legfeljebb azokra az esetekre, amelyekről azt tételezi fel, hogy a iogvlszonyban álló felek, vagy ezek közül az, akire kötelesség-teljesítés hárul, kötelezettségét csak azért teljesiti, mert számol azzal, hogy ellenkező esetben a közösség erőhatalommal fogja erre kényszeríteni. A kikényszerithetőség tényleg lényeges alkateleme a jognak. Ebből azonban nem lehet szükségszerű következtetést vonni arra, hogy a jogalanyokjogszerü magatartása abból a száravetésből efed, hogy ha önként nem, akkox^majd kényszerből kell ilyen vagy olyan magatartást tanusitanlok. Nem ! Ez a kivételes eset. A jogalanyok jogszerű magatartása az esetek túlnyomó tömegében független ettől. Egy érzékenyebb mérlegelésnek az eredménye: az erkölcsi mérlegelésé . Jogi magatartásunk normátivuma az erkölcs és csak kivételképpen a kikényszerithetőség. Nagyon^ valószínű,^ hogy a jogállamban való élés fejlődésé eredménye az, hogy a ^jog érvényesülése: a kikényszerithetőség melle az erkölcs előbb csak segítőtársul szegődött s uralmának a jog területén való átvétele részint a jogalanyok morális fejlődésének, részint pedig annak eredménye, hogy a jogi magunktartását meghatározó törvények mind nagyobb és nagyobb fokban itatódtak át erkölcsi / tartalommal. A jogfejlődés alacsonyabb fokán a jog és az erkölcs nem voli tak szükségszerűen azonos fogalmak, a jog uralkodott az erkölcsön^ a. jog A telítettsége az erkölccsel csak részleges volt. Ez az arány a fejlődés soJKrán megváltozott* Igaz, hogy a telítettség foka még ma sem abszolút, de I /Folyt. köv ./