Magyar Országos Tudósító, 1939. január/1
1939-01-05 [196]
BECSÜLETSÉRTÉS A POSTA SÉRELMÉRE. Deátf Láazló küld&novállalat tulajdonosa alkalmazottjával egy panaszos levelet küldött a postafonökséghez. A kézbesítést végző boyt arra utasította, hogy a levél átvételéről hozzon elismervényt. A posta azonban nem adott Írásos elismervényt azért, mert a saabályok szerint közönséges levelekről elismervényt adni nem kell. A hivatalvezető azonban udvariasságból felhívta Deák Lászlót telefonon és közölte vele, hogy a boy által kézbesített levelet átvették. Deák azonban az ilyen elintézéssel nem volt megelégedve, haragosan igy válaszolt a telefonon keresztül: -A posta nerabolja el a levelet, én sem raboltam semmit a postát ól! De ezzel sem elégedett meg Deák László, hanem besietett a postahivatalba és a főnök előtt idegeskedve a következőket mondta: - Nem lehet igy csinálni főnök ur, én sem raboltam a postától semmit. Ezt a kijelentését Deák László olyan gesztussal kisérte, hogy kezével a zsebe felé olyan kanyarító mozdulatot tett, amilyennel a lopásokat szokták kifejezni. E magatartása miatt felhatalmazásra hivatalból üldözend* becsületsértés vétsége címén eljárás indult Deák László ellen,'akit a büntetőtörvényszék emiatt tizenötnapi fogházbüntetésre ítélt el. Fellebbezés folytán a budapesti királyi tábla Harmath-tanáosa az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatta ós a fennforgó nyomatékos enyhítő körülmények figyelembevételével Deák büntetését háromszáz pengi pénzbüntetésre enyhítette. A tábla Ítélete jogerős. /MOT/G. ÁRVA RÓZSI OLYAN ÁRVA VOLT, HOGY MÉG GYÁMJA SEM LEHETETT. A kiskorú árva Rózsi hosszú esztendőkkel ezelőtt, mint egészen kis gyerek egy kincstári telepen balesotot szenvedett. Később esztendők eltelte után az anyja özvegy Árva Porencné e balesetből kifolyólag kártérítési pert indított á kincstár ellen, amelytől 25oo pengi erkölcsi kártérítést és ezenfelül havi 5o pengős baleseti járadékot követelt. Ez a per végigjárta az összes illetékes bírói fórumokat s mindenütt, a kúrián Is elutasították a keresetet,mégpedig azért, mert a pert elkésetten, az elévülési határidő letelte után indították meg. Az özvegyasszony most perújítás! kérelmet terjesztett elő, amelyben előadta, hogy a kiskorú Árva Rózsi édesapja Árva Ferenc a világháborúban eltűnt a harctéren és^csak 1934 év folyamán nyilvánították holtnak a gyereknapját, illetve az ő férjét. A bírói döntés e tár-gyban ugy szólt, hogy Árva Ferencet akként nyilvánították hulttá, hogy a halál bekövetkezésének idője 1921 december 31-ének éjjeli 12 órája volt. A kiskorú gyermek tehát atyai hatalom alatt állott, azonban az apa a kártérítési por megindításában, a követelés érvényesítésében akadályozva volt. Mindaddig, amig a bíróság az apát nem nyilvánította holttá, addig más a gyermek képviseletében nem léphetett fel a peres igénnyel, ennélfogva az olévülési határidő kitolódott, Dr. Zoltán Emil budapesti kir. törvényszéki bíró most közbeszóló ítéletet hozott, amelyben a perújítás! kérelemnek helytadott és az ujitott per érdetalcgos tárgyalását akkor folytatják, ha ez a közbenazóló/jogerőssé válik. /MOT/G. /T+'ATo l +. /