Magyar Országos Tudósító, 1938. december/1

1938-12-10 [194]

— ELÍTÉLTÉK A FOKTŐI RÉM APJÁT." Emlékezetesek még azok a rémségek, amelyeket Való István foktői földműves tavaly tavasszal követett el. Különböző vágyón elleni bűncselekmények miatt a csendőrség letartóztatta Való Istvánt, aki azonban a csonk őrök őrizetéből megszökött és elrejtőzött. Amikor újra le akarták^tartc-.tatni, fegyveresen ellontállt és a ósendőrjárőr két tagját agyonlőtte, du leterített egy polgári egyént is. aki ugyancsak meghalt és súlyosan megsebesített egy asszonyt is. E gyilkosságok elkövetuse után megszökött, hosszabb időn át bujkált s Végül önmagával is végzett, csak a holttestét találták meg a Duna partján, Foktő határában 4 Való István apja. Való La~ jcs "hatvanketéves kisbirtokos ellen is megindult utóbb a bűnvádi eljárás, mert gyanú támadt arra, hogy a fia által elkövetett lopásokból származó ingóságokat mint orgazda a saját részére megszerezte. A kalocsai kir* törvényszék tárgyalta elsőfokon'Való Lajos e bűnügyöt, akit hathenapi börtönre Ítéltek el. egyrendbeli, folytatólagosan elkövetett orgazdaság büntette miatt. Fellebbezés folytán a budapesti kir, Ítélőtábla Kesserü-tanácsn ma tárgyalta Való Lajos bünpörét, Dr, Temesváry Gyula kir, főügyészhelyettes felszólalása után az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyta. Való Lajos büntetése jogerős, aki e cselekmenye miatt már közel hat hónapja vizsgálati fogságban van, "ugy hogy tiz nap múlva kitölti ezt a büntetését és szabadlábra kerül»q/MOT/ G. ZU SZEGEDI ÉKSZERÉSZEK VALUTAÜGYE /l. folytat ás/ vonatra ültem, mert az volt a szándékom, hogy Bécsben ezeket az ékszereket elzálogosítom és a kapott pénzért kiváltom a többieket. Sajnos, a határnál elvették tőlem a régi családi ékszereket. - Mi történt az elzálogosított brilllánsokkal és igazgyöngyökkel? - kérdezte az elnök. - Sógorom rövid idő múlva pénzhez jutott, kiváltotta, vissza akarta hozni Magyarországra, de a határoh tőle is elvették az ékszereket. Jelenleg sincsenek a birtokunkban, a bank mai napig sem kapta vissza. Az elnök az elsőrendű vádlott elé tárta régebbi vallomásait, amelyek egészen másképpen hangzottak, mint a mai. Eszerint a fiatal Reicjh tele volt adóssággal, amiket mar nem tudott rendezni, könnyelmű életet ólt, hölgyismerősei voltak, akiknek apja üzletéből ékszereket ajándékozott. Nyomasztó adósságaitól akart szabadulni ós ezért zálogos! totta el az ékszereket. Egyik vallomásában sem utalt arra, hogy a sógora 4ooo schillinget vesztett ruletton és ő tette zálogba az őyrtékeket, Reich István az elnök észrevételeire sirva hangoztatta, hogy azért besaélt össze-vissza, mondott valótlant, hogy mentse val .miképpen sógora szerepét és ne törjön ki a családi botrány. Különben - mint mondotta - sógora állandóan nyugtatta, hogy nem lesz semmi baj, minden elr endeződik. Ilyen ügyekben tapasztalatlan és nem tudta, hogy az önmagára nézve is terhelő vallomás milyen súlyos következményekkel jár. Ezután Reitzer Vilmos tett vallomást. Ö ls tagadta bűnösségét. Védekezése szerint csak Bécsben tudta meg, hogy a sógora ékszereket hozott magóval egy aktatáskában, A kulcs egyideig nála volt és ennek segítségével vette ki az ékszereket, amiket rulett-adósságai miatt elzálogosított 12oo schillingért. Később kölcsön kapott 125o schillinget és eztel váltotta ki az ékszereket. Hangsúlyozta, hogy semmiféle külföldi eladási szándékr°l nem volt tudomása, szabadalma ügyében járt Bécsben a kérdéses időben. /Folyt.köv./ Sy,