Magyar Országos Tudósító, 1938. november/1
1938-11-15 [192]
TOMBOLÓ LELKESEDÉSSEL ÜNNEFLTE A VÁROSI SZÍNHÁZ KÖZÖNSÉGE KEDD ESTE A FELVIDÉK SZÍNÉSZEIT, Ünnepi külsőségek között díszes és előkelő közönség jelenlétében tartotta kedd este a Városi Színház ünnepi előadását a kassaj és pozsonyi színészek javára. A díszelőadás a Himnusszal kezdődött, amelyet — . Szöllőssy Ferenc karnagy vezény léséve l a rendorZehekar adott elŐ^, ' Babay József ünnepi prológusát szavalta \e 1 JSomogyl Erzsi, a Nemzeti Színház ta te ja, , , .' Ezután Töhs Tibor országgyűlési képviselő, főszerkesztő mondotta el a következő ünnepi beszédet: - Még a fülünkben csen a Magyar Hiszekegy fenséges dallama, amint a boldogságukban taokogó ezrek ajakáról első Ízben szarnyal az ég felé á felszabadult Komárom utcáin» Még előttünk a csodálatos, lenyűgöző kép, amint Magyarország Főméit .ságu Kormányzója vitéz nagybányai Horthy Miklós a megszámlálhatatlan tömeg mámoros viharzása közben fehér lován léptetett a virágszőnyegee uton a kassai dóm terére s íime itt állunk egy önfeledt, hosszú, testvéri ölelkezésben a rabságban is magyarnak maradt s szabadságában még izzóbban magyar Felvidékkel* - Nemzetünk szemefénye a magyar hadsereg, a cserlombokkal, virágokkal ékesített magyar katona birtokba vette azt, ami elraboltan is mindig a mienk volt, hogy lerombolja a testvérek ellen emelt páncélerődöket, szerte' szórja a spanyol lovasokat s szabaddá tegye az utat minden magyar erőnek, amely az összeforrasztó nemzeti gondolat érvényesítésére ellenállhatatlanul tör előre. - Ezen a szabaddá tett uton rohamsisakos fegyveres hadseregünk mögött ott sorakozik a magyar kultúra szellemi vértezetü hadserege ls, soraiban azokkal, akiket az idegen bitorló hatalom tiltó parancsa megakadályozott a Felvidékre való visszatérésiben s akiket igy a művészi némaságba való kárhoztatással az egzisztonciátlanságba is taszított. - Ez a szellemi hadsereg: a csonkaország áldozatkész művészei s a Felvidékről kiüldözött művészek együttesen menetkészen állanak ma, hogy a most meginduló uj kulturmunkához segítséget vigyenek és egyesüljenek azokkal, akik az elnyomatás legszörnyűbb idején hősies bátorsággal, sokszor bizony életük kockáztatásával is kitartottak posztjukon élesztgették a magyar kultúra, a magyar Irodalom, a magyar színészet életet adó láng ját. - Nagy feladat, de csodálatosan szép feladat az, amely előtt ma a felvidéki magyar színészek állanak. Hirdetni, szabadon fennen hirdetni a magyar művészetek dicsőségét azok számára, akik valamikor Ízlelték ugyan a magyar kultúra édes gyümölcsét, de husz esztendő keserves rabságában csak alig vagy csak titokban juthattak hozzá. És még inkább: hirdetni és megismerhetni a magyar művészetet azzal az ifju generációval, amely megcsonkíttatásunk után látta meg a napvilágot, amely a Himnuszt Otthon, édesanyja ajkáról ellesve csak félhangon énekelhette s a magyar kultúrát a maga teljes, korlátlan megnyilvánul ás ában, nemzeti eszményeinek cenzúrázatlan. szabadságában soha még nem érezhette. - Ez az igazig ez a főfaladat a magyar színészet számára, hogy s felvidéki fiatal magyarságot, főként pedig a nép kultúrára éhes, arra nagyon rászoruló szóles rétegelt összeforrassza a diadalmas magyar és nemzeti Irányu müvó s ze11e 1. - Ezzel a. kötelessógvállelással a Felvidék színészei ugyanazt a missziót vállalják, mint nagy elődeik, akik egykor valóban Theszpisz szekerén járták Pozsonytól Kassáig az országot. Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Bárt fa, Eperjes ós megannyi ősi magyar város látta falai között Szentpéterit, Sohodelnét, Szeredbe..., 1.., Kantomét, Megyerit, Egressy Gábort s édesszavu, bűbájos irásu krónikásukat, a. magyar színészet hőskorának legragyogóbb csillagot, Dérynét. Déryné naplójában azt mondja Kassa városáról, hogy aki a magyar színészetnek meg fogja Írni egyszer a történetét, igazságosan fog cselekedni, ha Kolozsvárnak nyújtja a koszorút l azért, hogy megteremtet-,e azt a társaságot, amelyből később a Nemzeti ! Színház első személyzete került kl t de hogy ez a társaság fel is nevelőA dött, azért Kassát illeti meg az elismerés,
