Magyar Országos Tudósító, 1938. október/2

1938-10-20 [191]

/Nagygyűlés a közös lengyel-magyar határért. Folytatás 1./ Percekig zúgott az ütemes kiáltás: "Kö-zös ha-tárt I Mindent visz-sza!", Egyesülni akarunk lengyel testvéreinkkel - folytatta szavalt Széchenyi Károly gróf - éspedig nemcsak lélekben, hanem a valóságban ls! /ügy van, ugy van!/ - A pozsonyi rádiónak a magyarok elleni féktelen gyűlölettől átitatott fenyegetései légüres térben foszlanak szét s ml rendíthetetlen bizalommal kiáltjuk oda: nem félünkf A hazugságon győzni fog az örök igazság! Közös nemzeti szabadsághősünknek, Bem apónak szobra előtt, az ő törhetetlen szellemében követeljük: mindent vissza! Követeljük a közös magyar-lengyel határt. Mint egy ember áll az egész nemzet hivatott vezére : nagybányai vitéz Horthy Miklós mögötti/Éljen a kormányzó!/ - Hálatelt szívvel szállnak gondolataink a lengyelek nagy vezéreihez, Mosozlczkl elnökhöz és Rydz Sraygll marsaihoz. Szeretettel és nagyrabecsüléssel gondolunk Beck ezredesre, Lengyelország külügy-miniszterére, aki fáradhatatlan kitartással küzd az Igazságért. Az egész magyarság kiáltja: Éljen Lengyelország! Éljen a közös ftagyar-lengyel határ! Zugó éljenzés ós dübörgő taps visszhangozta a szónok lelkes szavalt, majd P. Besnyő Gyula perjel, a Pálosok rendjének budapesti főnöke mondott nagyszabású beszédet* - Nem véletlen az - úgymond -, hogy mi most, minden rendű és rangú magyarok, összejöttünk a lengyeleket thnepelni és a történelmi lengyel- magyar barátságra emlékezni. Sokkal mélyebben vannak ennek a gyökerei, mert ez az ünneplés a közös múltból ered. Évszázadokon át egy volt a magyar és a lengyel nemzet sorsa s a történelem parancsa eresebb mindennél, A közös történelem ebben az órában nekünk, magyaroknak ezt az egyetlen parancsot adja: " Vissza a Felvidéket!" Ennek a parancsnak a másik fele, amely tőle elválaszthatatlan:, a közös lengyel-magyar határ megteremtése. Nem lehet teljes az Ürömünk a felvidéki magyarok visszacsatolásán, ha egyidejűleg nem ragadhatjuk meg a közös határon a lengyel testvér jóban-rosszban kipróbált, erős, berati kezét^ Mindenkinek meg kell értenie, hogy Itt nemcsak politikáról van szó, még kevésbé hpt árki igazításról, vagy területek átadásáról, hanem egyedül és kizárólag arról, hogy két elszakadt testvér egyesülni akar! Hol a világnak az a hatalma, az az ereje, amelynek joga, mersze lenne ezt megakadályozni? Mi egymás mellett akarunk élni a lengyelekkel, ez a ml legszentebb akaratunk, vágyunk, célunk s ettől bennünket el nem tántoríthat senki és semmi! - A testvéri lengyel nemzet egyre viharosabb lelkesedéssel, minden áldozatra kész együttérzéssel áll igaz ügyünk és jogos követeléseink mellé. A lengyel hűséget hűséggel viszonozzuk. Ezentúl mindig vállvetve akarunk haladni s ennek csak egy az utja: a közös határ! Ezt akarjuk, ezt követeljük és szent akarással meg ls fogjuk valósítaniI Szűnni nem akaró éljenzés követte a fehércsuhás, ősz páter lelkesedéstől fűtött szavait, majd végül Ambrus József, a Turul Szövetség országos vezére intézett beszédet az óriási néptömeghezi - Ha a hidegülő őszi alkonyatban elnézünk Észak felélés felrémlik eütőttünk az ősi jószomszéd, a velünk közös határt sürgető drága lengyel nép, ugy érezzük, hogy szégyenpír boritja a fiatal magyar or-' cákat. Mert arcpirító a felvidéki statárium, az ezer sebből vérző magyar, szlovák és ruszin testvérek szenvedése, a bolsevista terrorcsapatok garázdálkodása és a cseh banditák harácsolás a. Egekig korbácsolja indulatainkat Prága dölyfös hangja, az orcátlan fegyvercsörtetés, és a kenetteljes alkudozás. De mi odakiáltjuk nekik: nem, jő urak, trianonosdlt többé nem játszunk. A szemfényvesztésből elég volt, vigyázz cseh, mert a kő visszaröpüli Mi nem alkudozni akarunk, mi a magunkét követeljük! Követeljük Ősi jussunkat Pozsonytól Munkácsig, mindent visáza! /Min* dent visz-sza, min-dent visz-sza! - zug a hatalmas kiáltás./ i/f - Az áldott emlékű Bem apó szobra előtt fordul a magyar ifí/f jusóg a lengyel nép segítő keze felé. Testvér! Kosczluczkó népe? ml már 4! sokszor véreztünk egymás mellett s a mult széttéphetétlenül egybekováM csolt bennünket. Amit most értünk cselekedtek, azért áldjon meg benne{// tekét a Mindenható Isten. Soha nem fogjuk ezt nektek elfelejteni, /// /Folyt ,kÖv./ í