Magyar Országos Tudósító, 1938. október/1

1938-10-13 [190]

---A GAZDAG FÖLDBIRTOKOS? TÍKOZLÁS MIATT GONDNOKSÁG HLÁ HELYEZTÉK. Egy kishivatalnpk 5o esztendős korában édesapja után több tehermentes ingatlant örökölt. A hagyaték átvétele után beszüntette magánhivatalnoki működését, birtokára utazott és ott gazdálkodott. Az ingatlanokat azonban pár év alatt jelentékeny összegű kölcsönökkel terhelte meg, sőt az egyik birtoktestből eladott loo holdat és ugyancsak eladott egy házat is. Aránylag rövid idő leforgása alatt vagyona annyira lesorvadt, hogy ingatlanai mindössze évebként 12oo pen^ő jövedelmet nyújtottak. A vármegyei tiszti -' főügyész ezek után gondnokság alá helyezés iránt pert indított. Ebben a perben az alperes azzal védekezett, hogy a gazdálkodáshoz nem értett és tapasztalatlansága folytén érték őt károsodások. Ezenfelül a feleségével Is összekülönbözött és a lefolytatott válóper igen tetemes költségeket okozott, A tiszti főügyész ezzel szemben arra hivatkozott, hogy az alperes a gazdaságot elhanyagolta és a pénzét elmulatta. Ebben az ügyben a törvényszék és a tábla elutasította a keresetet ós az alperest nem helyezte gondnokság alá. Felülvizsgálati kérelem folytán most foglalkozott ezzel az ügg el a kúria Thébusz-tanácsa és az alsóbiróságok Ítéletének megváltoztatáséval az alperest tékozlás cimén gondnokság alá helyezte. Az Ítélet indokolása kifejti, hogy az alperes könnyelmű eljárására vall, hogy bár a gazdálkodáshoz nem^értett, az örökölt ingatlanokra a haszonbérletet megszüntette és azt házi kezelésbe vette, Igy .történt aartltán, h ogy öt év alatt vagyonának több, mint kétharmad része elpusztult, A kúria megállapítása szerint az alperes a költekezésében nem tanúsította .azt a mértéket,amelyet jövedelmének a csökkenése megkövetelt. Sokat járt korcsmákba, ahonnan többlzben ittasá 11apótban tért haza. Az alperesnek a magatartása olyan oktalan költekezésre valló, hajlamosságot mutat, amelyet meg kell gátolni, mert különben vagyona teljes elpusztulása és elszegényedése következik be. Nem fogadta el a kúria alperesnek azt a védekezését, hogy ha el is szegényednék, akkor sem esnék a község terhére, mert meglévő ingatlanait el akarja adni és a vételárból olyan biztosítási ügyletet köt, amely szerint élete fogytáig havonta 80 pengő járadékot kap. A kúria szerint ennek az érvelésnek nincsen súlya. Ez csak egy terv, amelynek megvalósulása több tényezőtől függ. Az alperesnek nincsen hozzátartozója és elszegényedése arra vezethet, hogy a község terhére esnék az ő eltartása. /MoT/G, -—A MUNKAADÓ HALÁLA NEM SZÜNTETI MEG A SZOLGÁLATI VISZONYT. . Braun Béla munkaügyi pert indított özvegy Barna Arnoldné ellen. A^felp eres keresetében előadta ,b.ogy az alperes néhai férjének alkalmazásában állott, de főnöke tova ly ősszel meghalt és e haláleset folytán megszűnt az ő szolgálati viszonya és igy az özvegy, mint örökös köteles az ő felmondásiilletményeit megtéríteni. A per tárgyalása sorén kiderült, hogy a temetés után a felperes egyáltalán nem jelentkezett szolgálati helyén; noha az özveggyel a temetési költségekről is el kellett volna számorcQÍla. Ebben az ügyben a budapesti kir, törvényszék, mint fellebbezési bíróság dr, Hofhauser Imre elnöklete mellett tartott tárgyalás után a felperest keresetével elutasította. Az Ítélet indokolása szerint a szolgálativiszony' a munkaadó halála folytán nem szűnik meg, hanem annak megszűnéséhez a törvény szerinti felmondási időre szóló felmondás szükséges. A felperesnek tehát nem volt oka főnökének halála után további tevékenységét brszüntetni és mert szolgálati helyén a temetés után való nap már nem jelentkezett, ezt önkéntes kilépésnek kell tekinteni. Ilyen körülmények között felperesnek felmondási illetmény nem jár. /MOT/G,