Magyar Országos Tudósító, 1938. október/1

1938-10-12 [190]

I V /Közgyűlés. P o 1 y t a t á s. 2./ /Helyeslés ós t-ps ./ Fülkiáltások: Elfogadjuk

1 Elfogadjuk!/ Elnök: A polgármester ur előterjesztését egyhangú lelkesedéssel elfogadottnak nyilvánítom, /Nagy éljenzés és taps*/ Ezután Farkas Akoo tanácsnok ismertette a polgármest eri előterjesztést Lamotte K roly alpolgármesternek a szolyálat alól való fcálmentóso és ellátási idényének fenntartása tárgyában. Ennél a pontnál Szendy Károly polgármester szolalt fel, aki a következőket mondotta: •• Mikor első munkatársam^ Lamotte Károly alpolgármester a főváros kötelékéből eltávozik, inéit oktassanak megengo dn i, "hogy negállapitsam' az eltávozó alpolgármester mindenkor legteljesebb tudó-' sát ós képességét állította a főváros szolgálatába • Nem volt olyan ügy , olyan kérdés, melyet nem a legnagyobb

? legteljesebb szakér telemmel, odaadással, a legbecsületesebben ne látott volna cl, /ügy van f Ugy van!/ Amikor ezt megállapítom, méltóztassanak egyben megengedni azt is, hogy hosszú időn át else munkatársamnak legteljesebb köszönetemet ós hálámat fejezzem ki. /helyeslés és taps,/ Mohaupt Gyula meleg szavakban emlékezett meg Lamotte Károly működés érői, a város szempontjából azonban nem tartja üvána tóénak távozását. Lázár Ferenc a Keresztény Községi Part nevében bizonyos rezignácloval bár, de mégis az előterjesztést készséggel elfogadja, .Bizonyos rezignációval azért, mert itt a sz éke sf öv árosnak olyan tisztviselőjétől keli .elbúcsúzni, akinek a székesfőváros sokat, nagyon sokat köszönhet. /Általános helyeslés./Rendkívül f ontos ,nagy jelont őségü és igen nagy anyayi horderejű kérdések intéződtek ol az ő bölcsessége, nagy tudása és f eik'ksz ült ságe mellett. Lamotte Károlyban a székesfőváros polgársága sohasem csalódott, A legnehezebb, a legnagyobb föladatokat képviselte Joilfoldön ás mindig eredménnyel. La mottó Károly ogészon . kivételes tehetségű főtisztviselője volt a fővárosnak, s bár büszkén valljuk azt, hogy a főváros szolgálatában fejlődött azzá, amivé kialakult , mégis örömmel bocsátjuk Lamotte Károlyt egy más, Igon jelentős közgazdasági szakma szolgálatába, de - fájó érzéssel búcsúzunk tőlo. Mi csak gratulálni tudunk annak az intézménynek, amel' Lamotte Károlyban valóban kiváló vezetőt nyert. Készséggel fogadja el a polgármesteri előtérj3sr.tóst, viszont a búcsúnak bizonyos komoly fájdalma vegyül ebbeo /Elénk éljenzés és taps minden oldalon./ Brody Ernő szólalt fel ezután, hangsúlyozva, hogy Lamotte Károly egyénisége és munka;] a a főváros történetében mindig'példaadó maradó Hivatali munkáját az abszolút tökéletes tárgy ismeret, az élotjudicium, a felismert igazsághoz való ragaszkodás és a főváros önzőtlen szeretetétől áthatott hiv.- , ás érzőt jellemzi. Az előtér jesztóst,bár fájdalmas őrzéssel, elfogadja © Gaár Vilmos azt hangsúlyozza, hogy Lamotte Károly a fővárosnak kétség te lenül kiváló ós nagyszerű főtisztviselője volt. Huszonhat éve tagja önnek a t örvény ha t osági bizottságnak, látta Lamotte Károly f okoz a cos fejlőd ás át. Ott, ahol állott, mindenkor korám érkezett ol ahhoz a pozícióhoz, amelyet betöltött, de mindenkor a le£i&valóbban töltötte be ezeket a pozíciókat. Fájlalja Lamotte távozását, de as a so 1: tudomány, az a nagy t.lontum, az a nagy gyakorlat, amelyet pénzügyi téren szerzett, iesai majd io hot óvó azt, hogy ennek az országnak, amely közgazdasági evőkben non nagyon gazdag, olyan embert adjunk," aki ezen a pályán az országnak javaira válik, Kivanja, hogy Lamotte Károly uj pá- • • lyáján szaporítsa azokat a babérokat, amelyeket a főváros szolgálatában szerzett. Róyész Mihály: Mi, akik ezeken a padokon ülünk,'nem vagyunk barátai a virágos búcsúzkodás' módjának, de ez a lka lommal, emlékez ve a s ólra a konoly, nagyon mégbecsülni való szolgála tokra, amoly eket a főváros közönségének, törvényhatósági életének és autonómiájának Lamotte k Károly tott, csatlakoznunk kell azokhoz a meg 1 lapit„,ásokhoz,amelyeket I a pártok szónokai tettek, Lamotte Károlyban nemcsak férfiasság át, odaadását, komolysága t és nagy tudásait dicsértük, hanem azt a rendíthetetlen i ragaszkodást is,amellyel a főváros autonómiája iránt viseltetett. N\ t /folyt, köv./