Magyar Országos Tudósító, 1938. június/2
1938-06-24 [183]
Itt vitéz Szombathelyi Ferenc tábornok várta az ünnepség megkezdését, nemsokára feltűnt Sindler Szilárd tábornok 'lakja, aki Perényi Zsigmond koronaőr társaságában mdult a k a.tonai alakulatok elé * Báró Perényi Zsigmond és Sindler Szilárd tábornok elvonultak a katonák arcvonala előtt es ekkor vitéz Szom bathelyi Ferenc tábornok a mikrofon elé lépett és elmondotta ünnepi beszédét„ - A mai nap nevezetes ünnep a magyar katonaság történetében, A honvédelmi miniszter emlékünneppé avatta 1919. június 24-ének emlékére az ellonf orr ad alom napját^ Katona i ünnepet ülünk, a katonai ünnep a hü kötelességteljesítés ünnepe, A hős ludovikások tisztjeik és tanáraik vezetésével fegyvert fogtak és azokra támadtak, akik a magyar nemzetet sirba akarták döntenie Nem beszéltek, nem szónokoltak, hanem harcoltak.'Az igazi k~tona sorsa teljesedett be, a legnagyobb áldozatot hozták meg, a véráldozatot, Ez az, amit ml lelkesen ünnepelünk. Ez a Ludovlka Akadémia .a magyar Aloazar, amely ugyanazokon az erkölcsi alapokon ápült fel, m:nt spanyol mása, A magyar Alcazar később épült, de előbb'született meg. A hős ludovikások igazi példaképei a magyar katonának, A tábornok ezután arr°l beszélt, hogy fojtogató gyűlölet font bennünket körül, a gyűrűnek kapcsai azonban majd csak szétesnek, elveszett területet senki se fog nekünk visszaadni, hazánk integritását nekünk kell kiharcolnio Ha kell, a bel-ellenség ellen is felveszszük a harcot. Amikor a ludovikások harcoltak, nem voltak egyedül, mellettük állottak a J uniusi Bajtársak, ha ismét szolnak az ágyuk, ezek a derék emberek újra sorompóba'állanak, igazi férfiak voltak^és ö^aaegf e^tak a magyar katona lelkével, A ludovikások a jövő remény ségeivfletal magyar katonai nemzedéktől sokat vár a magyar nemzet. Ezután a hősihalottak neveit olvasta fel a tábornok és az ünneplő közönség nehányperces elmélyedéssel áldozott emléküknek. A katonai ünnepségek ezzel megszakadtak és az ugyancsak a Ludovika kertjében felállított emlékoszlopot koszorúzták meg. Az első koszorút báró Perényi Zs'gmond koronaőr tette le az emlékoszlopra és elmondotta nagyhatású t * nepl beszédét: - A honvédelmi miniszter ur rendelete alapján a mai nap immár nem a gyász fekete napja, hanem a Ludovlka Akadémiának és a magyar vitézségnek fényes katonai ünnepe, A mi első utunk ide vezet ehhez az emlékoszlophoz, amelyet a Júniusi Bajtársak vértanúinak emeltünk, mert az ő hősi haláluk adja meg az ünnepnek igazi fényét és jelentőségét. Ml már nem gyászoljuk, sőt nem is sajnáljuk őket, hanem tisztelettel és kegyelettel meghajlunk dicső emlékük előtt, mert áz isteni Gondviselés különös kegyelme nekik a vértanúhalált juttatta, Őket messze fölónk helyezte. Ők lettek a Júniusi Bajtársak örök vezérei és'odakerülnek történelmünk régi hősei és dicső katonáinak első sorába. Az ő nevük mindig ragyogni fog és róluk megemlékezik a történetíró, az egész nemzet, amíg hazafiság és becsület honol a magyar lelkekben. Az önző, cinikus realistáit bizonyára nem értik meg a ludovlkás Ifjak harcainak és önfeláldozásainak jelentőségéto ^em érhettek el eredményeket ezek az ifjak, mert a túlerő legyőzte őket. A kereszténység vértanult Is legyőzték/a Tomoriak, Zrínyiek, az^ aradi vértanuk ugyancsak legyőzettek, mégis a történelem legnagyobb héroszai, mert a legszentebb eszményekért, a vallásért és a hazáért áldozták fel életüket és az S nagyszerű példáik még ma is lelkesítő és nemesítő hatással vannak. Csak az eszmény kovácsol nagy lelkeket, nagy cselekedeteket és nagy nemzeteket. Az emberi társadalom eszmények nélkül olyan kietlen ? sivár, mint a természet fák, virágok, éltető források nélküle Abban a gyászos forradalmi korszakban elszánt gonosztevők büntetlenül gúnyolhatták a vallás szent fogalmait, ellenállás nélkül porbadönthették az ezeréves magyar \A alkotölányt, mert az elernyedt társadalom miniezt közönyösen és gyáván In tűrte. Mi Itt Budapesten megérdemeltük v olna az utókor megvetését, ha fj nem akadnak ezek a hős ludovlkás ifjak, akik kitűnő tanáraik által vezet1 ve más szervezetekkel együtt, bátor önfeláldozással, fegyverrel kezükben f szembeszálltdc a százszoros túlerővel, a haza megmentésé re o /Folyt „köv./
